A képviselő-testület alakuló ülését a helyi választási bizottság tagjaként az első sorból figyelve, számomra a probléma mélysége most vált világossá. A Törökbálint Holnap Egyesületnek a képviselő-testület felét kitevő képviselői csoportja ez alkalommal szervezetten, tömören felhozott néhány helyi politikai kérdést. Kérték programjuk fő témáinak felvételét a testület munkatervébe. Mindez ott többféle helytelenítő reakciót váltott ki.
Nem így kellene viselkedni! – a jelenlévők egyik részének ez volt a véleménye. Ők ugyanis azt gondolták, hogy az alakuló ülés egy protokolláris rendezvény, amelyen a Himnusz és a Szózat eléneklése között kizárólag az előre egyeztetett, egyhangú döntéseket kell minél gyorsabban meghozni, slussz-passz. Éppen ezért ilyenkor, a meghívottak előtt nincs helye „politizálásnak”, mert az úgy néz ki, mintha a családtagok a vendégek előtt veszekednének, akik zavartan félrenéznek, hiszen ők nem ezért jöttek. A protokolláris idegrendszer köztudottan irtózik a vitától.
Az egyik fideszes képviselő a kollégái nevében kért elnézést az illetlen viselkedésért, a kampány folytatásának szükségtelenségéről beszélt. A jelenlévők egy része a hozzászólást tapssal honorálta. Megjegyzem, volt ellentétes vélemény is, egyik résztvevő az ülés után odasúgta: „Gratulálok a fiúknak, ütős volt”.
Ám az említett tetszésnyilvánításnál maradva, ez számomra furcsának tűnt. Az alakuló ülésen főként a helyi közéleti, kulturális elit tagjai, az intézményvezetők, a polgármesteri hivatal dolgozói vesznek részt. Ők azok, akik nem szeretnék, hogy előttük közügyekről legyen szó? Irritáló számukra az új civil csoport rövid bemutatkozása, melynek hat tagjából négy képviselő vadonatúj, ennyire nem kíváncsiak rájuk?! Vagy zavarja őket, ha olyan kérdések kerülnek említésre, mint például a közlekedési helyzet javítása, az ingatlanadó célzott átgondolása, egy különösen intenzív beépítés előkészítésének leállítása, a hiteles és pártatlan tájékoztatás igénye? Lám, némi ügyrendi akadékoskodás után a polgármester úr is befogadta ezeket az igencsak lényeges témákat a munkatervbe.
Eközben persze rá kellett jönnöm, hogy itt másféle problémáról is szó van. Érzékelhető ugyanis egyfajta félelem az új emberektől, az eddigi status quo megbomlásától, az érdekviszonyok megváltozásától és nemcsak a helyi politikában, hanem az ezekkel érintkező körökben is. Az alakuló ülés teljességéhez hozzátartozott volna a politikai előkészítés, így az alpolgármester(ek) jelölése, a képviselő-testület bizottságainak tagjairól született megegyezés. Ez azonban elmaradt. A civilek a tisztségek elosztására a képviselő-testületi erőviszonynak megfelelő javaslatot tettek. A másik oldal erre eddig teljesíthetetlen igényekkel válaszolt.
Nem tudtam, hogy pontosan miből fog állni a performance, de utólag már azt mondom: ebben a légkörben nagyon jól tette, hogy megszólalt a Holnap! A hat képviselő között kiosztott hat kérdéskör felvetésének ugyanis volt egy határozott üzenete: „Kezdjük el az érdemi munkát, itt, most, mindenki előtt! Szeretnénk már dolgozni!” Akkor is, ha a protokolláris orrok fintorognak. Bennünket erre választottak, mi ezért jöttünk, és nemcsak egyszer majd megérkezünk, de már itt is vagyunk!
Ez utóbbi tényről ugyanis a helyi Fidesz mintha nem akarna tudomást venni. Láthatóan nem heverték ki a választási eredményt, az eddigi többség elvesztését. Ennek a sokknak az egyik következménye, hogy szeretnék ott folytatni, ahol a ciklus végén abbahagyták. Eközben a Holnapra úgy tekintenek, mint valami zavaró biodíszletre, ebből származnak a kezelhetetlen személyi javaslatok.
A demokratikus politika azonban nem ilyen. Lehet, hogy a résztvevők úgy érzik, kiváló munkát végeztek, ezt szívesen folytatnák, de ha egy rendszer „beköt”, vagy egyszerűen csak nem szimpatikus, a választók a változásra szavaznak. Nem, nem fognak elnézést kérni azért, mert október 13-án így döntöttek. Az sem véletlen, hogy a szűk egy év alatt felépített Holnap ilyen mértékű támogatást kapott.
A polgármester úrtól megtudtuk, hogy annyian szavaztak rá, mint Törökbálinton még soha egyetlen jelöltre sem. Ő mondta: erős a legitimációja. De csendben meg kell jegyezni, hogy nemcsak a rá adott szavazatok számítanak. A civilek a tizenkét fős képviselő-testületben hatan vannak! Ez sem egy lebecsülhető felhatalmazás. Most tehát már csak bátorságra van szüksége, hogy az övéit kijózanítsa: a megtarthatatlan stallumhoz ragaszkodás miatt nincs értelme hetekig, hónapokig blokkolni az érdemi munkát. Célszerű lenne tudomásul venni a választás eredményét és keresni a megegyezést. E ponton azonban a mezőny fölé nőtt városvezető egyelőre kevésbé érzékelhető, annál inkább a tanácstalanság.
A Holnaptól pedig apparátusi szinten aligha kell tartani. A polgármesteri hivatallal kapcsolatos várakozások, véleményem szerint, jelenleg össze is foglalhatók a jó színvonalú, döntésre alkalmas, határidőben olvasható anyagok készítésében. Ugyanakkor a Holnap képviselői a saját területükön eredményes, diplomás szakemberek, plusz egy egyetemista, tisztában vannak a hivatallal történő együttműködés és a korrekt munkakapcsolat fontosságával.
Sziráki András