Nyílt levél
Kis Gergely Márton
Református lelkésznek
Törökbálint
Kedves Gergely,
Kezembe került a nemrég a törökbálinti önkormányzatnak írt leveled (itt olvasható). Úgy látom, ebben nemcsak egyoldalú politikai álláspontra helyezkedtél, hanem Törökbálint érdekeit is szem elől vesztetted. Hadd világítsam meg, mire gondolok.
Az 1989-90-es rendszerváltás idején Magyarország úgy döntött, hogy az autokratikus kormányzást liberális demokráciára cseréli. A Magyar Népköztársaságot központosított felülről vezérlés, egypártrendszer, az egyéni és közösségi jogok rendszerszintű sárba tiprása jellemezte. Ezzel szemben a Magyar Köztársaság kikiáltásával hazánkban a képviseleti és részvételi demokrácia jegyében egyre-másra alakultak a civil szervezetek, az állam szerepe mérséklődött, és az önkormányzatok dönthettek az őket érintő ügyekről. 1990-ben erre is szavaztunk.
2010-ben azért szavaztam sokadmagammal a Fideszre, mert a megelőző nyolc esztendő alatt a rendszerváltás ígéretét veszélyben láttam. Azt tapasztaltam, hogy az ország vezetői a választóktól kapott hatalmukat nem mandátumuknak megfelelően használják, a közéletet Nokiás-dobozok, átláthatatlanság és korrupció jellemzi. Nem ilyen Magyarországon akartam élni.
A 2019-ben alakult Szabad Városok Szövetsége hitet tesz először is „a liberális demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság és a kulturális sokszínűség értékeinek védelme mellett térségünkben. Másodszor, tekintettel a városainkat érő közös kihívásokra, a Szövetség tagjai közösen lobbiznak az EU-ban zöldítési, fenntarthatósági célú közvetlen városi forrásokért. Végül, de nem utolsósorban, a Szövetség tagjai kihasználják a közöttük meglévő szinergiákat, és szakpolitikai együttműködést folytatnak pl. a fenntartható várostervezés, a klímavédelem, a társadalmi befogadás, az igazságos lakhatás vagy a digitalizáció területén.” Azt gondolom, ezek a célok vagy azoknak nagy része az ország és a települések érdekeit szolgálja, azokkal világnézetre való tekintet nélkül mindenki egyetérthet. Ha nem magasan felettünk születik döntés minket érintő kérdésekről, hanem mi magunk szabhatjuk meg pl. a helyi fejlesztésekre szánt összegek sorsát, az csak jó városunknak, a Törökbálinton lakóknak. Államra szükség van, de a központosított kormányzás nem képes képviselni a települések érdekeit olyan hatékonyan, mint maguk a települések.
Kedves Gergely! Hivatkozol a Bibliára, ezért hadd hívjam fel a figyelmedet, hogy a fentebb röviden kifejtett „szabad önkormányzatiság” gondolata a Szentírástól sem idegen. Amikor az izráeli törzsek vezetői Sámuel prófétához fordulnak, hogy adjon nekik királyt, lényegében a törzsi-demokratikus „államrendet” központosított kormányzásra óhajtják cserélni (1Sámuel 8). Sámuel figyelmezteti a vezetőket: A király fiaitokat és lányaitokat saját politikai céljaira fogja használni ‒ nem lesz, aki megművelje a családi birtokot, és legeltesse a nyájat. Annál is kevésbé, mert földjeiteket és állataitokat (ingatlanaitokat és ingóságitokat) is kisajátítja, és minisztereinek és államtitkárainak adja. Korabeli források és régészeti leletek igazolják a próféta félelmét: a királyság előtti törzsi demokrácia egalitariánus társadalmát a királyság korában fokozatosan felváltották a nagy vagyoni különbségek, az izráeli társadalom nincstelenekre és gazdagokra szakadt. Ézsaiás három évszázaddal Sámuel után így prófétál (Ézsaiás 5,8): „Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!” Ide vezet, ha a döntések fent születnek, és az érintettek nem szólhatnak bele saját ügyeikbe.
Ezek után a város ügyeit lelkiismeretesen intézni óhajtó képviselőket diabolikusnak nevezni nemcsak bántó, hanem a választói akarat figyelmen kívül hagyása: a Törökbálint Holnap szervezetre a 2019-es önkormányzati választáson a választók a legtöbb szavazatot adták le.
A Törökbálint Holnap kezdeményezésénél, hogy csatlakozzunk a Szabad Városok Szövetségéhez, nem ideológiai, hanem gyakorlati szempontok érvényesültek. Méghozzá azért, ha idézhetem szavaidat, mert „felelősek vagyunk azért a földért, kultúráért, szellemi és tárgyi kincsekért, amelyeket őseinktől örököltünk.” Mi baj származhat abból, ha mi dönthetünk a nekünk juttatandó fejlesztési pénzek sorsáról?
1990-ben konzervatív keresztényként abban bizakodva szavaztam, hogy több beleszólásom lesz országom és városom életébe, mint addig. 2010-ben szintén ebben reménykedtem. Továbbra is ennek biztosítását várom el megválasztott képviselőinktől.
Az önkormányzat 7:5 arányban megszavazta a Szabad Városok Szövetségéhez csatlakozást. A fideszes képviselők lehetetlen dilemmával szembesültek a szavazáskor: vagy a kormányzati politika szerint szavaznak a város érdekei ellenében, vagy egy alulról jövő kezdeményezést támogatnak a kormányzattal szemben. Ki-ki eldöntheti, a kezdeményezés és a szavazás a város érdekeit szolgálja-e.
Üdvözlettel,
Dr. Czövek Tamás
Református lelkész, főiskolai tanár
Törökbálint