Nemrégiben Törökbálint polgármestere kissé furcsa eszmefuttatással lepte meg a képviselő-testület ülésén résztvevőket, melyet annyira meggyőzőnek talált, hogy másnap a Facebookon is közzétett. A mai mércével maratoni hosszúságú, négy és fél perces szónoklatnak az a lényege, hogy a városi önkormányzat költségvetésének megbillenéséért az önkormányzati képviselők nagymértékben felelősek, ugyanis nyakló nélkül szavaztak meg mindenféle fejlesztést és más kiadást, ám közben nem kísérték figyelemmel, hogy az ingatlanértékesítésből betervezett egymilliárd forintból mennyi folyik be a kasszába.

E különös észjárásból kiindulva magunk se becsülnénk le a képviselők szerepét, akiknek a testületi ülések után hazatérve nyilván az lenne az első dolguk, hogy az e célra rendszeresített kockás füzetükbe felfektessék az aznapi költéseket.  Másnap reggel pedig érdeklődniük kellene a bevételek állásáról, hogy meglegyen az aktuális egyenleg.

Ám a költségvetési helyzet feltérképezésére van egy másik megoldás is. Minden bizonnyal városvezetőnk is jól ismeri, úgy hívják: polgármesteri hivatal. Található ott egy pénzügyi osztály. Na, ők!

Jó esetben náluk vannak naprakész információk.

Ráadásul az aktuális helyzet ismeretét a döntéshozatali folyamatba beemelik, magyarán jó időben közlik, hogy ahhoz képest, amit tervezünk, hogy állunk.

Erről eszembe jut, hogy volt a pénzügyi osztálynak, illetve irodának nálunk is egy kiváló vezetője, aki folyamatosan ügyelt a gazdálkodás egyensúlyára. Közvetítette az információkat a különböző fejlesztési elképzelésekkel összefüggésben, nála pontosan lehetett tudni, hogy mi a takaró hossza, meddig nyújtózhatunk. Tényezője volt a döntéselőkészítésnek!  Úgy gondolta, hogy ezt megteheti, mert a szakmai megbízhatóság része, és a szakértelemre a helyi vezetés igényt tart.

Többéves sikeres tevékenység után a pénzügyi és jogi szakbizottság (PJB) tapssal búcsúztatta, amikor közölte, hogy utoljára van jelen az ülésén, mert munkahelyet vált. Sebtében, méltatlan körülmények között.

Fogalmazzunk finoman: ki lett intrikálva. Vagy másképpen: az a szakmailag autonóm felfogás, amit képviselt, sajnos Törökbálinton is korszerűtlenné vált. Győzött a politikusi akarnokság. Jelenleg már Pomázon felel a gazdálkodásért.

Az őt követő pénzügyi vezető esetében a tisztség és az informális súly nem találkozott. Ehhez hozzájárult az is, hogy a költségvetési tervezést egy másik munkatárs irányította, aki törökbálinti múltja és tapasztalata alapján élvezte a városvezetés bizalmát, ráadásul korábban egy nagyobb önkormányzatnál pénzügyi és költségvetési igazgató volt.

A PJB ülésén nem lehetett tudni, hogy kettejük közül valójában ki a főnök.

A legújabb, két éven belül már a harmadik pénzügyi vezető a PJB október 19-ei ülésén elég nagy vihart kavart azzal, hogy feladatának megfelelően tájékoztatta a bizottságot a költségvetés helyzetéről: jelenleg a tervezetthez képet 800 millió mínuszban vagyunk, egy nagyobb fejlesztés lehúzására és számos további kiadáscsökkentésre lesz szükség. A várt egymilliárdos ingatlanbevételből 190 millió folyt be. Az új kötelezettségvállalásokat felejtsük el.

A testületi ülésre ez a helyzetleírás állítólag finomodott,

csak remélni lehet, hogy mindenféle nyomástól mentesen és csak kívánni, hogy az új vezető a legjobb szakmai lelkiismerete szerint járhasson el.

Meggyőződésem ugyanis, hogy a korábban pozitív példaként említett pénzügyér mellett olyan helyzet, mint a jelenlegi, nem alakult volna ki. A szakmailag értékes vezetőt érdemes megbecsülni, ahogy a tiszta irányítási viszonyok is messze jobb feltételeket teremtenek, mint az egymáson átnyúlók. A tudás, még ha birtokosát olykor kezelni is kell, többet ér, mint a lojalitás. A béremelés nem old meg mindent.

Aki mindezekre nincs tekintettel – habár az egyre abszurdabb helyzetkért felelőssé tehet mindig valaki mást, legfőképp az Egyszemélyi vezetőt akadályozó képviselőket –

maga zilálja szét az apparátusát. Nincs az a szamárfüles kockás füzet, ami a politikusi akarnokság csapdájából kisegít.

Sziráki András