A törökbálinti települési agrárgazdasági bizottság gazdafórumot szervezett a helyi piac fejlesztésével kapcsolatban. Az esemény célja az volt, hogy megvizsgáljuk, hogy a helyi termelők miért nem vesznek részt a termelői piacon, illetve megismerjük, hogy az önkormányzat a benyújtott pályázat által milyen fejlesztéseket tervez a piacon végrehajtani. A résztvevők több előadást hallgathattak meg. Borbély Anita, a hatósági állatorvos hivatalától ismertette a legfontosabb jogszabályokat, valamint beszélt az ellenőrzések folyamán tapasztalt legjellemzőbb hiányosságokról.

Kisberk Balázs, a Budaörsi Gazdapiac szervezője arról beszélt, hogy miként ismerhetők fel, hogy valójában kik a helyi termelők. A piac szervezőjének energiát kell arra fordítani, hogy a piacon árusítókat saját gazdaságukban felkeresse, meggyőződjön arról, hogy a piacon árusító valóban termelő. Antal Jenő, a Városgondnokság vezetője ismertette, hogy 2013 óta hogyan alakul a piacon résztvevők összetétele, előadásából megtudhattuk, hogy törökbálinti termelők nagyon kis számban, alkalmanként legfeljebb hárman árusítanak a helyi piacon. Elek Sándor polgármester a piac megszervezésének okairól, illetve a piaccal kapcsolatos jövőbeni fejlesztésekről beszélt.

Az előadásokat jó, értékes és tartalmas fórum, beszélgetés követte, mely alapvetően két témakör, az infrastrukturális és a jogi feltételek körül zajlott. Egyrészt a résztvevő termelők elmondták, hogy véleményük szerint milyen adottságokra van szükség a piacon való árusításhoz. Mindenki egyetértett benne, hogy a piac legalább részbeni fedése nagyban hozzájárulna az árusítók és a vásárlók kényelméhez, hiszen esős időben nagyban csökken mind a vásárlók, mind a termelők száma, de a nyári melegekben is sokat számítana az árnyékolás. A piac fedésére lehetőség nyílhat, ha ismét régi helyszínén, a városháza mögötti parkolóban kerül megrendezésre, hiszen a parkoló fedése a hét többi napján is jó szolgálatot tehet. A fedés mellett nagyon fontos az árusítóhelyek villannyal való kényelmes és megbízható kiszolgálása, lehetőleg megfelelő számú és eloszlású kiállás biztosításával. A közeli, kényelmes és tiszta szociális helyiség nem csak a piacon résztvevő termelők higiéniája, de a vásárlók kényelme miatt is fontos szempont, ami jelenleg a művelődési ház mögött kiválóan megoldott. Nem csak kényelmi, de adott esetben élelmszerbiztonsági kérdés is lehet, hogy a termelők az elárusító hely mögött tudjanak a piac során parkolni, mert így például a hűtést igénylő termékeik könnyen elérhetik. Felmerült az is, hogy jó lenne, ha a péntek délutáni piac később zárna, hogy a munkában később végzők is be tudjanak vásárolni, azonban ehhez a téli időszakban feltétlenül jó közvilágításra van szükség.

Összetett kérdés, hogy egyes élelmiszerbiztonsági szempontból kényesebb termékek, például a nyers hús árusítását hogyan tudnák a termelők megoldani, ugyanis nyers hús kizárólag zárt árusítóhelyről, illetve mozgóboltból lehetséges. A termelők nem kereskedelemmel, hanem saját maguk által termelt árujuk értékesítésével foglalkoznak munkaidejük egy kisebb részében. A heti egyszeri, legfeljebb kétszeri piacozásra nem tudnak mozgóboltot beállítani. Megoldás lehetne, ha a piac üzemeltetője biztosítani egy nyers hús árusítására alkalmas zárt helyet, akár egy mobil faházat, és a termelők innen árulhatnának nyers húst. Ilyen megoldással a fogyasztók biztonságos, helyi eredetű húst vásárolhatnának a piacon, úgy hogy akár az állatok tartási körülményeiről is meg tudnak győződni.

További összetett kérdés, hogy azok a termelők, akik a piac idejében elfoglaltak, például mert állattartással foglalkoznak, de termékeiket szívesen árulnák a helyi piacon, miként tehetik ezt meg? A jelenlegi szabályozás szerint a kistermelői terméket kizárólag a termelő, illetve a vele egy háztartásban élő hozzátartozója árusíthatja a piacon. Így, aki elfoglalt a piac időpontjában az nem tud megbízni mást az értékesítéssel, például a szomszéd termelőt, aki egyébként ott van a piacon. Jogszabályi változtatásra van szükség ahhoz, hogy például törökbálinti termelői tejet tudjunk vásárolni a piacon.

Jogszabályi változtatásra egyéb tekintetben is szükség van, ugyanis jelenleg az őstermelő nem árusíthat a piacon. Őstermelő az, aki feldolgozatlan élelmiszer előállításával foglalkozik, kistermelő, aki a saját maga által termelt alapanyagból feldolgozott terméket állít elő. A jelenlegi szabályozás szerint, aki feldolgozási tevékenységet nem végez, így kistermelőként nem regisztrálta magát, nem árulhatja például a burgonyát, almát, stb. terméket a piacon. Törökbálinton 2015-ben 60 őstermelő és 11 kistermelő volt nyilvántartásba véve. Ebből a számból jól látszik, hogy a jogszabály-módosítás lehetővé tenné, hogy akár ötször annyi helyi illetékességű termelő kínálja terményeit a piacon.

Fontos azt is megérteni, hogy a termelői piacokat könnyített feltételek szerint lehet rendezni a hagyományos piacokhoz képest, azonban ott kizárólag kistermelők árulhatnának. A termelő piac ellenőrzése során az ellenőr kizárólag a kistermelőket tudja ellenőrizni, hatásköre nem terjed ki a közterületi árusítást folytatókra (csak külön eljárásban). Azzal, hogy a piac szervezője lehetővé teszi, hogy kereskedők is árusítsanak a termelői piacon, azzal jogszabályt sért, illetve megtéveszti a fogyasztót, aki azt hiheti, hogy a termelői piacon kistermelőtől származó árut vásárol, pedig valójában nagyipari mezőgazdaságból, illetve élelmiszeriparból származó terméket kap a közvetítőtől. Kis tapasztalattal megkülönböztethető a termelői, illetve a nagyipari termék, azonban akik ehhez nem rendelkeznek megfelelő gyakorlattal, azokat megtévesztheti a dolog.

Érdekes az az anomália, amikor a kistermelők értékesítési lehetőségeinek támogatására létrehozott piacon a kistermelőnek kereskedővel kell versenyeznie, úgy, hogy ráadásul neki szigorúbb szabályokat kell betartania, például, csak saját maga árulhatja a terményét. Érthető, hogy annak érdekében, hogy legyen piac, ott legyen áru, a szervező kereskedőt is beenged árusítani, azonban ezek mellett is törekedni kellene a nehezebb helyzetben lévő valódi termelő védelmére. Például, úgy, hogy ha egy kistermelő szezon végén például céklát, burgonyát, almát, fokhagymát és paszternákot árul (más terméke már nincs), akkor a piac szervezője megtiltja a zöldségkereskedőnek, hogy ugyanezen termékeit ott árusítsa. Persze a kereskedő továbbra is árulja a déli gyümölcsöt, az üvegházi paradicsomot, illetve minden olyan árucikkét, amit kistermelő a piacon éppen nem árusít.

Amennyiben az a cél, hogy a termelői piacon minél több termelő legyen ott, és a helyi vásárlók beszerezhessék a helyben megtermelt, ellenőrizhető minőségű élelmiszert, akkor olyan irányban kell alakítani az írott és íratlan szabályokat, hogy a termelő valóban érdemesnek találja, hogy eljár a piacra árusítani.