A képviselő-testület megkerülése, joghézagok mögé bújáson, félre magyarázáson alapuló pénzügyi trükközés, felkérő levél hallucinálása, az ifjúsági önkormányzat támogatásnak einstandolása. Extrém, hogy az ebben az ügyben látott kispályás módszerekkel olyan szervek élnek, melyek működése elvben a közbizalmon alapszik.
Legalább nem mondhatják ránk, hogy úszunk az árral. Miközben a legtöbb helyen kétségbeesetten visszafogják a kiadásokat, a létesítményekben lekapcsolják a villanyt, a Törökbálinti Önkormányzat most épít extrémsportpályát legkevesebb 110 millióért. Ami, ha lesz pénz a világítás bekapcsolására, akár még fényárban is úszhat.
Habár, mostanság nem éppen fényárban gördeszkázós időket élünk. Az igazi extrémsport rövidesen a közüzemi számlák kifizetése lesz.
Ám rendben, ne foglalkozzunk jelentéktelen szempontokkal, éljünk a mának.
A kivitelezés előrehaladtával majd nyilván egyre többe kerülő „extrémnél” van még extrémebb történet is: az, ahogyan a pénzt a polgármester – a döntésre jogosult, de már lázongó képviselő-testületet megkerülve – 110 millióra kiegészítette.
Bedobott a közösből erre 11,4 millió forintot, az átruházott hatáskörre megállapított 6 milliót igencsak túllépve. Ám levezették, hogy a 6 milliós értékhatár az általános tartalékból bevonható újabb 6 millióval tulajdonképpen 12 millió! Vagyis a költségvetési rendelet és a képviselő-testületi SZMSZ előkészítése során jó néhányszor jogalkotói szándékként meghatározott összeg duplája. (2017-2019. között 25 millió volt, sima kézi vezérlést tett lehetővé.) Mindez tehát ilyenformán az értékhatárra vonatkozó rendelkezésnek minimum a kijátszása.
Emellett, a közbeszerzés során a fedezet 110 millióra emelését egy már elnyert, az önkormányzat részére átutalt pályázat önrészének biztosításaként próbálták eladni.
Mondván, hogy minden pénz, amit az önkormányzat a projektre fordít, pályázati önrész – ami azért meglehetősen szürreális.
Megszólíttatott a Kormányhivatal is, a Pénzügyi és Jogi Bizottság (PJB) jogszabálysértést megállapító határozatát követően, amolyan egynapos sebészet keretében, a jegyző asszony enyhén tendenciózus kérdései által. Válaszuk érdemi része abban merült ki, hogy a jegyző értelmezésével egyetértenek, pont, egy betű indoklást sem pazaroltak arra, hogy az egyetértés miből fakad, ugyanakkor közöltek némi fejtegetést azzal kapcsolatosan, hogy amennyiben nem egyértelmű a rendelet szövege
akkor a jogalkotótói szándék számít, amiről nekik nincs ismeretük. Nehéz megfejteni, hogy ez esetben milyen alapon értenek egyet bármivel, bárkivel…
(A jogalkotói szándék nem egyértelmű, hát ja! Ki gondolt arra, hogy egyszer majd valaki pályázati önrésznek kamuzza a közbeszerzési eljárás fedezetének megemelését?!)
Illetve, volt még a sztenderd felelősségelhárító szöveg: „szakmai segítségnyújtásuk” sehol, senki előtt nem használható, ez csak egy álláspont. Ez az adott helyzetben nagyjából lelki segély szintje. Veled vagyunk! Ez is rendszer része.
Sokat nem lehet tenni, hiszen a polgármesteri döntést követően sebesen aláírták a nyertes ajánlattevővel a szerződést, amelynek a megszüntetése jelentős kárral járna. A PJB a későbbiekben majd nyámmog a kérdésen. A pénzügyesek és a jogászok okoskodnak egy sort. Közben persze eszünkbe juthat, hogy ezúttal a lényeg talán mégsem kizárólag a „szabályosság”. Hanem, hogy
az ez ügyben látott kispályás életművész módszerek mennyire méltóak az olyan szervekhez, melyek működése elvben a közbizalmon alapszik.
Vagy az is lehet, hogy a közbizalomnak ma már az ilyesmi nem gátja, hanem inkább feltétele? A közügyekben valaki pont attól lesz „megbízható”, mert privátban azért nem vennénk tőle használt autót?!
A munkaterületet átadták, amelynek a szomszédságában található a polgármester élettársának és az alpolgármesternek a cége által működtetett pékség. A városvezetők olykor demagóg szólamokkal nyomták a fejlesztést, „településünk fiatalsága felé több évtizedes adósság” törlesztését emlegetve. Mindez nem meglepő azok után, hogy bő két éve a szupermarket megnyitásakor a városvezetői pékség ab start bérlő volt, vagyis
amennyiben lett volna avatóünnepség – a Covid miatt nem volt -, elöljáróink nem kívülről mentek volna be, hanem belülről jöttek volna ki,
nagyon is jó ottani kapcsolatokkal, vélhetően a „gaz multi” vezetésének szempontjait megértve, fejükben netán amolyan alközpont kialakításának ötletével. Annak lelkes tematizálása, hogy eljött az „extrém” megépítésének ideje, már 2019 végén megindult.
Az ügyre jellemző felfogást jól mutatja a Törökbálinti Ifjúsági Önkormányzat (TIFO) kezelése. A jegyző asszony hivatalos válaszban olyan tájékoztatást adott, hogy az összesen 11,4 millió forint fedezetemelésbe a TIFO „kérelme alapján” csoportosítottak át 800 ezret. Kérelem… Valószínűleg hallucinált. A TIFO elnöke, a város ifjúsági polgármestere ugyanis a PJB ülésén elmondta,
úgy szerzett tudomást a saját felajánlásukról, hogy amikor pénzt akart felvenni, az illetékes hivatali munkatárs megmondta neki, ne fáradjon. A polgármester már „inkasszálta” a számukra megszavazott összeget.
Majd az alpolgármester kérte tőle, legyen olyan kedves, vigye át TIFO-nak az átcsoportosításra felkérő levelét, és ammenyiben terveztek valamilyen kiadást, kapnak majd mondjuk 100 ezer forintot…
Valójában a TIFO pénzének einstandjára sok szükség nem volt, a fedezet megemelését enélkül is meg lehetett volna oldani. Feltehetőleg azt akarták ezzel demonstrálni, hogy a helyi fiatalok annyira odáig vannak az „extrémért”, hogy minden pénzüket odaadták.
Csak hát ezt ők maguk sajnos utólag tudták meg.
Az adott viszonyok között igencsak megbecsülendő az ifjúsági polgármester eljárása: összehívta a TIFO vezetését, amely egyhangúlag támogatta az összeg átadását, és erről a döntésük napjának dátumával (2022. 10. 13.) adott ki egy felkérő levelet, vagyis a polgármesteri átcsoportosítást után három héttel. Majd a történteket a PJB ülésén a valóságnak megfelelően elmondta.
Apu tehát kifosztotta a malacperselyt, de valamennyi zsebpénzt majd ad, ha kell fagyira vagy nyalókára…
Ilyen az ifjúsági önkormányzáshoz viszonyulás. Az elmúlt napokban sok szó esett a közoktatás helyzetéről, a tanításról. Ezek szerint a városvezetést is megérintette a téma. A maguk módján okítani kezdték az ifjúságot, tudják csak meg a srácok idejében, előfordulhat, hogy mire kettőt pislognak egy kanyi vas nem lesz a számlájukon, vagyis, hogy mi módon mennek nálunk a dolgok.
Sziráki András