Az elefántok, zsiráfok, sőt a fruttifogyasztó helyi értelmiségiek is azt mondják, hogy Törökbálint nem létezhet két fideszes alpolgármester nélkül – pedig dehogynem!

Néhány napja egy több szempontból különös fejtegetést tett közzé a Szövetség Törökbálintért elnevezésű szervezet „Kinyitod a hűtőt, kiveszed az elefántot, majd berakod a zsiráfokat . . . avagy miért nincs 11 alpolgármesterünk?” címmel. Hogy ez a Szövetség pontosan kiket jelent, nem tudom. Az írás tartalma alapján viszont tetszetős, hogy már az elnevezésük is szűkszavú, takarékos. A cikkből kivilágló tényleges célkitűzés, a Szövetség a Törökbálinti Pozícióink Megtartásáért terjengősségét ugyanis képesek voltak két szóban összefoglalni, ami szimpatikus időspórolás. Sajnos, később ehhez a tömörséghez már nem tartották magukat, holott talán jobb lett volna, ha elemzésüknek csak a végkövetkeztetését közlik: „Az alpolgármesteri poszt pedig nem frutti, amit osztogatni kellene. Az kapja meg, aki minden feltételnek megfelel és képes dolgozni a közért.”

Nyilván könnyen kitaláljuk, hogy kik ezek a közért dolgozni képes, minden tekintetben megfelelő emberek: természetesen a Fidesz korábbi két alpolgármestere. A Törökbálintért Szövetkezők dolgozatukban bemutatják, azt tartanák optimálisnak, ha a 12 fős képviselő-testületben 5 tagot számláló fiatal demokraták a polgármester mellé két alpolgármesteri tisztséget kapnának. Elek Sándor már néhányszor elővezette ugyanezt, újdonságról tehát nincs szó. Ezúttal viszont az elmélkedés attól válik izgalmassá, ahogy az aktuális hatalmi érdekeikhez igazodva elsinkófálják az önkormányzatiság testületi döntésen alapuló lényegét. Mivel a Törökbálint Holnap Egyesülettől 6 képviselő is bejutott a képviselő-testületbe, ennek szerepe hirtelen a ködbe vész. Felbukkan viszont egy új, egyszemélyi vezető: A POLGÁRMESTER.

„Térjünk vissza a realitás talajára és vegyük inkább sorra a tényeket!” – írják. „A polgármestert közvetlenül választjuk és bízzuk meg azzal, hogy a városunkat vezesse. De nem csupán megválasztjuk! Egyszemélyi felelősnek nevezzük ki minden, a városunkat érintő ügyben!”

Érdekes premissza. Elek Sándort tényleg egyszemélyi felelősnek neveztük ki minden, a városunkat érintő ügyben? Mikor történt ez, ki tette?! Október 13-án ugyanis egy szokásos polgármester-választásra került sor.  Mi zajlik azóta?

Nos, a polgármester jogállásának erőteljes és célirányos felfúvása! Ahhoz, hogy a realitás talajára tényleg visszaérkezzünk, mindenekelőtt a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényt (Mötv.) kell felütni. Ez ugyanis egyértelműen meghatározza a képviselő-testület és a polgármester viszonyát. Ebből a három, leginkább alapvető rendelkezést foglalom össze:

  1. Az önkormányzati feladatok ellátását a képviselő-testület és szervei biztosítják, a képviselőtestület szervei közül az egyik a polgármester.
  2. Önkormányzati döntést a képviselő-testület, és ennek felhatalmazása alapján többek között a polgármester hozhat.
  3. A képviselő-testület – meghatározott kivételekkel – hatásköreit mások mellett a polgármesterre ruházhatja át, e hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, illetve visszavonhatja. (Lásd mindehhez a Mötv. 41. § (2)-(4) bekezdéseit.)

Gondolom, a fentiek alapján nehezen vitatható, hogy a képviselő-testület az önkormányzati feladatellátás tekintetében a polgármester felett áll. Akkor is, ha éppen nincs többségben a Fidesz. Nincs semmilyen egyszemélyi felelős vezető, aki a várost érintő minden ügyben eljár – hatáskörök vannak. Éppen ezért hagyni kellene a félrevezetésen alapuló „egyszemélyi” legendagyártást.

Persze nyilván ez lenne az alapja annak, hogy az alpolgármestert megpróbálják egy bizalmi munkakörben foglalkoztatott polgármesteri beosztottként értelmezni. Ehhez szembe állítják az úgymond „operatív” és a „döntéshozói” feladatkört, ami tendenciózus leegyszerűsítés. Az alpolgármester ugyanis eleve vegyes tevékenységet végez: a képviselő-testület választja, ha főállású, akkor maga is képviselő, vagyis helyi politikus és vezető hivatali munkatárs egyszerre. A törvény a helyzetét tekintve rugalmas, az már a helyi politikai kultúrán múlik, hogy mit főz ki ebből. Időnként azonos pártbéli polgármester és alpolgármester között is konfliktusos a viszony, mint ahogy ellenérdekű politikai tényezők is jól együtt tudnak dolgozni. A „nagykoalíciós” észjárás, az együttműködni tudás kiegyenlített erőviszonyok között számos országban gyakorlatilag kötelező, ami együtt jár a rivális részére egy jól körülhatárolt feladatkör biztosításával, miközben mindkét fél tudja, hogy hol van a határ.

Mi nem tartunk itt. Városunkban néhányan egy ideje a kisajátító értelmezést mantrázzák. Mint utaltam rá, van szélesebb látókörű megközelítés és gyakorlat is, de azok számára, akik az eddigi pozícióik védelmének kettős fedezéke mögül szemlélik a világot, jelenleg ennyi a horizont. Közben persze le lehet írni százszor, hogy ez egy polgármester-függő bizalmi-bizalmi-bizalmi munkakör, de alpolgármester mégis abból lesz – ebben egyetértünk -, akit a képviselő-testület több mint a fele (bizalmát kifejezve) megszavaz. Akit viszont (kellő bizalom híján) nem szavaz meg, abból meg nem lesz! Ez elég egyszerű dolog. E megbízatás ugyanis legalább kétféle bizalmat feltételez.  

Az alpolgármesterségnek egyébként önmagában nincs nagy jelentősége. Egyszer már előfordult, hogy egy évig sem volt betöltve a tisztség, a város túlélte. Szimbolikus ereje annak van, hogy mivel a választásokon a szavazók többsége a változásra voksolt, maradhat-e minden úgy, mint korábban volt, ugyanazokkal az emberekkel. A kényelmi helyzetébe belesüppedt, városházához kötődő elit láthatóan ezt szeretné és nem vesz tudomást a számára kellemetlen új testületi felállásról. Az egyértelmű üzenet ellenére sem, amely a szűk egy éve létező, 8 választókerületből 5-ben nyertes Holnap támogatásában jelentkezett. Ám akik így gondolkodnak, nem értik a választások lényegét. Az ugyanis többek között éppen az új emberek felbukkanásáról, a vezetés összetételének ezzel összefüggő arányos módosulásáról szól. Továbbá, arra is esélyt ad, hogy a tutisták és fruttisták a továbbiakban ne nyomulhassanak zavartalanul a városházi tutti-fruttira.

Ezzel összefüggésben egy dologra külön érdemes felhívni a figyelmet. Amikor a hivatkozott cikkben szóba hozzák, hogy egyes ellenzéki többségű fővárosi kerületekben túl sok az alpolgármester, joggal érződik némi irónia. Ennek kapcsán azonban le kell szögezni: a holnaposok között nincs megélhetési ellenzéki! Többségüknek még csak az ellenzékhez sincs köze, civilek. Van állásuk, tanulnak, nem a politikából élnek, rendelkeznek jó elvekkel és szép tervekkel. (Amikor majd nem ilyennek látjuk őket, akkor is szólunk.) Abban a nem teljesen hipotetikus esetben, ha a megélhetésiek túlburjánzanak, erőszakossá válnak, vagy ingoványossá teszik a települési viszonyokat, stb., a választók pontosan ilyen emberekre szokták őket lecserélni.

Éppen ezért nem árt emlékezni arra, hogy kinek az oldalán találhatók a megélhetésiek. Ugyanis az országban alighanem egyedi jelenség az a Fideszoci-tandem, ami Törökbálinton kikristályosodott. Ennek fő jellegzetessége, hogy – bár természetesen ott sem mindenkiről mondható ez el – a megélhetésiek mégiscsak azonos oldalon sorakoznak. Ezért a Törökbálinttal Szövetséges barátainkat egyelőre óva intjük attól, hogy a saját szellemi körükben a megélhetési politikusokon köszörüljék a nyelvüket. Tanácsoljuk, előbb jól nézzenek körül, az arányokat tekintve ugyanis előfordulhat, hogy mindkét mellettük ülő megsértődik…

Sziráki András