avagy miért vannak teli óvodáink, iskoláink nem törökbálinti gyermekekkel

Néhány évvel ezelőtt, az iskolák állami fenntartásba vétele után – akkor még igazgatóhelyettesként – kimutatást kellett készítenem, hogy a Bálint Márton Iskola tanulóinak mekkora része külsős, nem törökbálinti. A kimutatás eredményét nem küldhettem meg közvetlenül az önkormányzatnak, mivel azt csak a fenntartó, a KLIK Érdi Tankerülete tehette meg, de az így is eljutott az illetékesekhez. Az eredmény szerint a középiskola tanulóinak 2/3 része más településről jár hozzánk. Mivel a középiskolai oktatás önként vállalt feladat, és beiskolázási körzet sincs ezen az iskolafokon, ez nem feltétlenül probléma, bár vannak olyan vélemények, miszerint ezen is változtatni kellene. Ugyanez a jelenség azonban súlyos problémaként jelentkezik az általános iskolák esetében.

A törökbálinti általános iskolák diákjainak harmada már abban az időben sem törökbálinti volt, és valószínűleg óvodáinkban is ugyanez a helyzet. A dolognak lehet egy pozitív olvasata, miszerint óvodáink, iskoláink jó híre átlépte a település határát, és máshonnan is Törökbálintra kívánják hozni a gyermekeket. Egy másik magyarázat szerint a környékre kiköltözött, hajdani törökbálintiak hozzák vissza gyermekeiket az oktatási-nevelési intézményeinkbe. Mindkettőben lehet igazság, de egyik sem magyarázza az „oktatási bevándorlás” nálunk tapasztalható, kirívóan magas mértékét. Lehet kutatni az okokat, de nem biztos, hogy érdemes. Az azonban bizonyos, hogy tenni kell valamit, mivel a törvényben meghatározottaknál lényegesen magasabb osztály- és csoportlétszámok nem segítik a hatékony oktatást, nevelést.

Első és legfontosabb probléma tehát, hogy a magas osztálylétszámok miatt sérül gyermekeink megfelelő oktatáshoz való joga. További bonyodalmat okoz a külsős tanulók jelenléte a közlekedésben. Útjaink így is túlterheltek bizonyos időszakokban, és biztosak lehetünk abban, hogy a szomszédos, vagy távolabbi településekről hozzánk járó óvodások, általános iskolások is autóval érkeznek, tovább rontva városunk közlekedési helyzetét.

Rövidesen lakók töltik majd meg a biatorbágyi közigazgatási területen épült Tópark lakásait, ahonnan a gyermekeket nagy valószínűséggel szintén Törökbálint óvodáiba, iskoláiba szeretnék behozni szüleik. További, mindannyiunkat érintő probléma, hogy az önkormányzat súlyos százmilliókat költ a köznevelésben résztvevők étkeztetésére. Ki lehet számolni, hogy egy-egy érdi, vagy diósdi gyermek étkeztetése mennyibe kerül Törökbálintnak, amit lehetne másra is költeni.

Már öt éve, a 2014-es önkormányzati választás során is írtam ebben a témában, hogy meg kell akadályozni a „nagy lakcímkártya bizniszt”. Azóta mindössze a vonatkozó jogszabályt módosította úgy a parlament, hogy a gyermeket akkor kell felvenni az óvodába, iskolába, ha annak kijelölt körzetében lévő címen tartózkodik életvitelszerűen. (Itt tehetnénk egy kis kitérőt azzal kapcsolatban, hogy az érvényes jogszabályok alapján állandó lakcímnek kell bejelenteni azt a helyet, ahol az állampolgár valójában él, de ezzel sem kívánok most foglalkozni, ahogy a trükközés törvénysértő voltával sem.)

Ez a módosítás megoldási lehetőséget kínál a túlzsúfoltság legalább részleges rendezésére. Az óvodai beiratkozáskor az életvitelszerű tartózkodás igazolását a védőnői hálózattól lehet megkérni, amit ha nem tud, vagy nem akar bemutatni a szülő, akkor családlátogatással lehet ellenőrizni ennek valódiságát. Az iskolai beiratkozásnál már ez a szűrő sem áll az intézményvezetők rendelkezésére, ám mindkét esetben lehet kérni a szülőktől nyilatkozatot, miszerint büntetőjogi felelősségük tudatában kijelentik, hogy a megadott adatok a valóságnak megfelelnek, bár ezeket nem ellenőrizhetik az intézmények.

Az óvodában tehát már tiszta helyzetet lehet teremteni, de ehhez támogatni kell az amúgy is túlterhelt és méltatlanul alulfizetett védőnői szolgálatot, és hasonló módon az óvodák alkalmazottait is, hogy erre a plusz feladatra is jusson erőforrás. Ha ezt az óvodák tekintetében meg tudjuk oldani, az iskolai jelentkezés is kedvezőbb helyzetből indulhat. Mindezek mellett fel kell venni a kapcsolatot az általános iskolákat fenntartó Érdi Tankerülettel is, elfogadhatatlan az a válasz, hogy az „oktatási bevándorlással” nem lehet mit kezdeni.

Végül, ha minden próbálkozás kudarcot vall, még mindig ott van a vonatkozó jogszabályok módosításának a lehetősége. Településünket is képviseli egy megválasztott politikus a parlamentben, az ő segítségével, hathatós közreműködésével kell megteremteni azt a jogszabályi környezetet, hogy a „lakcímkártya biznisz” ne legyen kivitelezhető, vagy legalább a jogi lehetőség legyen meg a tényleges helyben lakás ellenőrzésére, és ha kiderül a csalás, akkor annak szankcionálására.

Egy biztos, nem hagyhatjuk annyiban a dolgot, végre tennünk kell valamit!