Mondhatott augusztus 20-án bármit, Szentmiklósi-Tóth Tamás fellépésének egyetlen üzenete az volt, hogy a helyi Fidesz díjazza a választókat átverő gátlástalanságot és ezt továbbra is használná – Sziráki András, vélemény.

Néhány hete terjedt el Törökbálinton a hír: Szentmiklósi-Tóth Tamás belépett a Demokratikus Koalícióba! Ennek hallatán voltak, akik nagyon röhögtek, mások elképedtek. A városi politikai folklórban SZTT-ként emlegetett önkormányzati képviselő ugyanis 2020 januárjában azzal került be egy rövid időre az országos hírfolyamba (itt olvasható), hogy

miután az MSZP-Párbeszéd-Magyar Liberális Párt-Szolidaritás listáról bejutott a képviselő-testületbe, ott gyakorlatilag az első percben beült a fideszesek közé. Mellettük érvelt, velük szavazott, ők javasolták különböző tisztségekbe, végül a Fidesz kvótáján lett tanácsnok.

Törökbálinton ugyan jogi értelemben nincsenek frakciók, ám Szentmiklósi-Tóth Tamásnak a fideszesekhez tartozása formális frakciótagság nélkül is annyira egyértelmű volt, hogy miután a média rárepült a történetre, az MSZP állítólag kizárta (itt olvasható). Vagy mégsem… Esetleg csak soha véget nem érő etikai vizsgálatot folytatott le vele szemben, lényegében belekezdett abba a szerencsétlenkedésbe, ami a pártot több más vonatkozásban is jellemezte. SZTT-t ez olyannyira nem zavarta, hogy Fidesz-társutasként még a legutóbbi időkben is az MSZP nevében koszorúzott.

Igen ám, de csillaguk leáldozásával a szocialisták elvesztették a vonzerejüket törökbálinti hívük szemében, aki továbblépett.

Első ránézésre meghökkentő módon a Fidesz ellenében adamant keménységet láttató Demokratikus Koalícióban tett szert tagsági könyvre.

Mindez valamilyen régi személyes kapcsolat gyümölcse, ami a baloldali pártoknak a közös múltból fakadóan egymásba érő, szövevényes viszonyait tükrözi. Választókerületi DK-soktól úgy tudjuk, hogy SZTT valóban tagja a pártnak, de nem náluk lépett be, hanem az egyik budai kerületben. 

Mivel Törökbálinton egy vezető helyi fideszes már korábban elhintette, hogy az önkormányzati választásokon a DK külön fog indulni, így

nem nehéz meglátni az összefüggést e vágyott szándék és SZTT-nek a DK-ba belépése között. Az augusztus 20-ai beszéd elmondására is őt kérte fel Elek Sándor,

vállalva annak ódiumát, hogy ebből egy számára sem kellemes vita alakulhat ki. A 2019-ben az ellenzéki pártok által támogatott civil összefogást szétrobbantani igyekvő, az „igazi” baloldaliságát hangoztatva külön listát gründoló, majd annak éléről egyből a fideszesek közé bevágódó képviselő ugyanis morális értelemben teljesen súlytalan. A jelölő pártok szavazói aligha azért juttatták be a képviselő-testületbe, hogy ott ő legyen a „hatodik fideszes”. Gátlástalanul becsapta a választókat még akkor is, ha ez a fideszeseknek hasznot hajt.

Őt kiállítani szószékre azzal, hogy magasabb értékekről szónokoljon, önmagában cinizmus. Abban segítségére lenni, hogy másodszor is megépítsen egy álbaloldali formációt, az e cinizmus négyzetre emelése.

A törökbálinti választók egyik felének támogatását élvező Törökbálint Holnap képviselői úgy döntöttek, hogy nem csinálnak ügyet a szónok személyéből, viszont tájára se mennek a rendezvénynek. Egyébként az ötből három fideszes képviselő szintén nem jelent meg, aminek persze többféle oka lehet. Egy Szentmiklósi-Tóth Tamás által vezetett DK lista számukra nyilván főnyeremény lenne. Habár ennek a tervnek az egyengetésében van némi lenézés is, melyet talán az ellenzéki pártok országos csetlése-botlása ihlethet.

Nem kizárt, hogy ilyen alapon A blöff című kultfilmből találónak érzik Golyófogú Tony bölcsességét: „Sose becsüld le a hülyeség hatalmát!” Miért ne lenne ez a történet még egyszer eladható?  

Ennek megfelelően SZTT – amint ez előre borítékolható volt – szolidan kormánykritikus szöveget adott elő. Keletről jöttünk, de nem oda tartunk. Nem elég csak szavakban a nyugathoz tartozást hirdetni, úgy is kell cselekedni! Használt még olyan eretnek kifejezést is, mint a decentralizáció, illetve odamondott a rendeleti kormányzásnak. Szent István intelmével hívta fel a figyelmet az alázat fontosságára, szemben a „letaszító” gőgös hatalomgyakorlással – nem volt nehéz megfejteni, hogy mire céloz. Kissé egy nyomvonalon haladó, de összefogott, intelligens beszéd volt,

olyan politikai szónoklat, ami a kritikus finomutalásaival alighanem manapság kivételesen, de leginkább egyáltalán nem hangzik el törökbálinti rendezvényeken.

Később Elek Sándor egy székelyudvarhelyi fotóművészt köszöntő rövid felszólamlásában szükségét is érezte, hogy az európai keresztényüldözésre vonatkozó lázálmos leckefelmondásával ellenpontozza a főszónok buzgó nyugatosságát. Persze a körülmények ismeretében

éppen ez az, ami összességében szánalmas: jól beszélt, csak kár, hogy pont ő, pont így!

És persze reméljük, hogy volt olyan, aki a helyi viszonyokban esetleg járatlan, megrémült jobboldali vendégeket beavatta: „Jó srác, most sok hülyeséget hordott össze, de nyugi, velünk van!” A szöveg alkalmas arra is, hogy ha DK-s pártközpontban megmutatják, aki átnézi, azt kérdezze: „Mi ezzel a fickóval a baj?”  Így lett kitalálva.

Ám mielőtt bárkiben felmerülne, hogy ez a délután nagy lépés volt egy új, nagyhatású álbaloldali formáció sínre tétele felé, továbbra is felettébb kétségesnek tartjuk, hogy ez nálunk a DK lesz.  

Ha a Demokratikus Koalíció Szentmiklósi-Tóth Tamást Törökbálinton jelöltként indítja, azzal egyszerűen kiröhögteti magát! Keserű röhögés lenne ez: „Nézd már, a fideszocik után itt vannak fidékások?!”  

Tudjuk, látjuk, az MSZP-t helyben már elintéző SZTT nagy (politikai) túlélő. Persze Golyófogú Tony is az volt, de bizonyos okoknál fogva az utolsó jelentben már nem tűnt fel.

Hülyeség hatalma ide, vagy oda, bízunk abban, hogy csak van valamilyen fejlődés.