Beszélgetés Bősz Anettel, az Egységben Magyarországért választókerületi képviselőjelöltjével

Hadd kezdjem egy személyes kérdéssel. A törökbálinti előválasztási vitán említést tett a szüleiről. Mit lehet tudni a családi háttérről?

Apai ágon a felmenőim Baranya megyei svábok, nagyapám kisgyerekként Püspökmárokon élt, úgy találkozott a történelemmel, hogy az édesapját málenkij robotra hurcolták, és mialatt a dédapám odavolt, őket ugyan csonka családként nem telepítették ki, de egy felvidéki magyar család megkapta a házukat, ők pedig a saját pajtájukba kényszerültek. Innen költöztek Mohácsra, miután a dédapám hazatért a gulágról, a nagypapám itt kezdett magyarul tanulni az iskolában. Érdekes, hogy apai nagyanyám a trianoni határokat éppen hogy csak Magyarországról nézte, Hencidáról került a kaposvári édesipari technikumba. Ott szerettek egymásba nagypapámmal. Anyukám felmenői rendkívül mélyről jött budapestiek, a szüleim már a fővárosban találkoztak, én és a húgom is itt születtünk. Apu a rendszerváltás után a VI. kerületi német nemzetiségi önkormányzatot vezette, nyolc éven át. Az akkori tiszteletdíjára úgy tekintett, mintha nem létezne: „németes” takarékossággal félrerakta, abból mentünk nyaralni évente.

Válogatott cselgáncsozó volt. Egy interjúban elmondta, kemény dolog azzal szembenézni, hogy az ember nem tudja megvalósítani az álmait. Ez önnel miként történt?

Ezt a tanulnivalót ma már nem átoknak, hanem áldásnak élem meg. Tizenhét évesen éppen beérni látszott minden addigi munkám, nagyon sikeres évet kezdtem, sokan úgy gondolták, VB-dobogón állok majd még abban az évben. Aztán fél éven belül mindkét kulcscsontom eltört, összesen több mint fél évet kellett kihagynom, három évembe telt, mire ismét szép reményeket fűztek hozzám. Peking előtt tagja voltam az olimpiai keretnek, az esküt is letettem, de a kvóta megszerzésétől messze elmaradtam. Ekkor harmadéves voltam a közgázon és attól féltem, hogy amennyiben megcélzom a londoni olimpiát, két szék kötött a pad alá esem. Nagyon nehéz döntés volt, de úgy határoztam, hogy inkább azzal a lehetőséghalmazzal élek, ami egy Fővám téri egyetemista rendelkezésére állt. Nemsokkal később a hallgatói önkormányzat elnöke lettem, majd elnyertem egy berlini ösztöndíjat, friss diplomásként pedig már itt kezdtem dolgozni, egy brit cégnél. Persze jó érzés volt lemenni a berlini dzsúdócsapatba, ahol szeretettel fogadtak, és egy különös véletlen folytán edzősködni is elkezdtem.

Ön közgazdász, nemrég Ph.D. fokozatot szerzett, nyelveket beszél, és még csak 35 éves. A helyében sokan maradtak volna a multivilágban. Miért választotta mégis a politikusi pályát?

Fontos szerepe van az életemben a politizálásnak, diákönkormányzati, később hallgatói önkormányzati érdekképviselet, majd politikai aktivizmus és civil egyesületi önkéntes munka… Visszahívtak 2013-ban Berlinből, én pedig jöttem, mert ebben értelmet láttam. Azt gondoltam, ha valamiért haza kell jönni, akkor az az, hogy megküzdjünk a demokráciáért idehaza. Élénken emlékszem arra is, amikor még Pesten laktam, és az egyik este a Duna-parton futottam, közben néztem a folyót és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha egy olyan országban élnénk, amelyben működik a jogállam, és nem kellene azért ringbe szállnunk a politikai palettán, hogy végre valódi, stabil demokratikus intézményrendszerünk legyen. A Lajtán túli világban szinte a levegő is más, még a nagyvárosokban is. Itt ez elromlott, és helyre kell hozni. Ha pedig ezt nem adják nekünk ingyen – egyébként senkinek sem adták örökül a szabadságot –, akkor meg kell érte vívnunk. Kihívás, az biztos.

Mi történik, ha kormányképes, de nem kétharmados többséggel nyer az ellenzék?

Egy másik országban ébredünk fel a választások után! A Fidesz természetesen igyekszik azt elhitetni, hogy utánuk csak káosz következhet, de ez a finkelsteini receptkönyv első oldala. Ugyancsak nem igaz, hogy kétharmados többség nélkül eszköztelenek vagyunk. Ha csak azt nézzük, hogy dönthetünk a költségvetési források felhasználásáról, átalakíthatjuk a nagy társadalmi alrendszerek, így az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, vagy akár az önkormányzatok finanszírozását, megszüntetjük a lopást és a felesleges pénzköltést, már jelentős változást érhetünk el. El tudjuk zárni a romboló propaganda csapját. Véget vetünk a társadalmi hidegháborúnak, az állandó ellenséggyártásnak. Megmutatjuk, hogy kormányon is lehet hitelesen beszélni és nemcsak hazug paneleket felmondani.  

A hitelességet nemzetközi téren pedig már csak az ellenzék tudja megteremteni, mert a Fidesz szavahihetősége teljesen elhasználódott. Elég nagy az igény arra, amit Wojciech Bakun, Przemyśl polgármestere tett, aki Salvininek odaadta az általa korábban viselt putyinos pólót, hogy ezt vegye fel, mielőtt belép a határmenti menekülttáborba. A Fidesz egész „baráti körére” így tekint már a nemzetközi főáram. A jelenlegi magyar vezetés sok mindent igyekszik letagadni, de azért van néhány póló, aminek láttán ugyanúgy megtántorodik, mint az olasz elvbarátja. A hitelesség rongálódásának mértékét jól mutatja, hogy teljeskörű lesz az országgyűlési választás EBESZ-megfigyelése, mintha egy harmadik világbeli ország lennénk. Nagyon kínos, de sajnos szükségünk van rá.   

Azt is megemlítem, hogy a jelenlegi Fideszt nem próbáltuk ki ellenzéki szerepben. Őket ugyanis a saját köreik, oligarcháik felé az osztogatás tartja életben. Nagy esély van arra, hogy amennyiben parlamentáris keretek között kell működniük és nem egyeduralkodóként, szétesnek.

Mi történik, ha szűken a Fidesz nyer?

Az elmúlt 12 évben a Fidesznek nem volt egyeztetési kötelezettsége és ezzel rendkívüli módon vissza is élt. Ennek is a következménye, hogy mögöttük egy elvesztegetett évtized van, amelyben a rendkívül kedvező gazdasági környezetet a térségbeli országok nálunk jobban használták ki. Ma már békésiek járnak munkát keresni az aradi gazdasági térségbe, ami egy dráma. Ha egy társadalom nyugatra és keletre is ingázik a jobblétért, akkor ott valamit nagyon elrontott a vezetés.

Azt se felejtsük el, hogy már most nagyon sokan unják a Fideszt, ahogy megy előre az idő, egyre többen lesznek azok, akik változást akarnak. Folyamatosan dolgozni kell, egyben tartani azt az ellenzéki csapatot, amely mostanra kialakult, lelkes, elkötelezett és képes kiegyenlíteni a két oldal közötti hatalmas erőforrásbeli különbséget. 

Hogy látja, miként tudná segíteni a választókerület és azon belül Törökbálint fejlődési lehetőségeit?

Mindenekelőtt meg kell erősíteni az önkormányzatiságot, amihez jól finanszírozott települések kellenek. Be kell fejezni azt, hogy a kormány elvesz, majd a politikailag jól fekvő vagy a jól kilincselő önkormányzatokat kompenzálja. Át kell gondolni az építésügy, a gyámügy, a szociális ügyek és az iskolafenntartás lehetőségének visszaadását az önkormányzatoknak. A „fuldokoló” agglomerációban fontos a P+R parkolók kialakítása, a közösségi autós közlekedés lehetőségének megteremtése, és meg kellene célozni egy horizontális elektromos buszjárat kialakítását, Törökbálint esetében a vasúti megközelíthetőségének javítását, kulturált megállóhely karbantartását és a zajvédelmi fejlesztéseknek a képviselői aktivitáson is múló elérését. Törökbálint alapinfrastruktúrája jó, ezért az életminőség elsősorban központi pénzeket is igénylő fejlesztések segítségével javítható, amelyek útját képviselőként egyengetni kell.

Sziráki András