Néhány napja a testületi ülésen a TH-sok veretes kioktatásban részesültek az egyik fideszes képviselő részéről: a gyermekétkeztetési tapasztalatok gyűjtése súlyos adatvédelmi probléma, hagyják békén az iskolákat és az óvodákat! Hozzátehette volna, hogy egyébként is kár a srácok étkezése miatt aggódni, hiszen kaptak elég csokit, amikor kivitték őket az új tó mellé az országgyűlési képviselővel meg a polgármesterrel közös – buzgón fotózott, Facebookra kitett – luftballoneregetésre.
Kezdjük a gyermekétkeztetéssel. Egy képviselőnk kérdése nyomán a Városgondnokság azt a hivatalos tájékoztatást adta, hogy február első hetében a Bálint Márton Iskola két létesítményébe, valamint a Zimándyba
a közétkeztetési szolgáltató 5048 kiló élelmiszert vitt be, ez időszak alatt ugyaninnen 2482 kiló moslék távozott! Eszerint a kaja közel felét kidobjuk. Kell-e többet mondani a problémáról?!
Mázsálás nélkül is egy ideje tudott, hogy rengeteg a hulladék. Ráadásul az év második részében a szolgáltató szerződése lejár, ezért felvetődött, hogy
a mosléktermelés visszafogása érdekében a rendszeren lenne mit átgondolni.
A Törökbálint Holnap hozzá is kezdett a tapasztalatok gyűjtéséhez. A megszólított oktatási intézmények bár nyilván nem közömbösek a probléma iránt, érthető módon vonakodtak attól, hogy az adott keretek között információt adjanak.
A szülők részére készített kérdőívet viszont 650 gyerek képviseletében 450-en kitöltötték, ezekből egy jól működő rendszer létrehozásához sok hasznos instrukció kinyerhető.
Adott esetben ilyen újdonság az is, amely szerint a szülők kétharmada nem utasítja el a svédasztalos rendszer bevezetését elsősorban a felsős évfolyamoktól kezdve.
Azért kell erről külön szólni, mert ez az ötlet verhette ki a biztosítékot. Az ágazatban a legtöbb nagy cég, így a jelenlegi szolgáltató sem alkalmaz svédasztalos kitálalásra előkészítést. Az erre vonatkozó elképzelés felröppenésétől viszont felgyorsultak az események: nem volt érdekes a hulladék csökkentése, a jobb minőség, vagy a nehezen magyarázható helyzet áttekintése, ellenben a városvezetés sebesen javaslatot tett a változatlan rendszerű pályáztatásra. Teszetoszán töprengeni, pláne változtatni a „jól bevált” szisztémán állítólag azért felesleges, mert a jelenlegi szolgáltatás kitűnő, az említett TH-s felmérés semmit sem bizonyít, a gyerekek körében sikk nem megenni a menzai kaját, ezek a vásott lurkók már csak ilyenek…
A TH-soknak azonban sikerült kivívniuk, hogy a tervezettnél jóval rövidebb időtartamra legyen kiírva az új koncessziós ajánlat. Ez az időtáv alkalmat ad arra, hogy
amennyiben lesz új városvezetés, a polgármesteri hivatal szakmai támogatásával, érintettek véleményének megismerését követően, a rendszer újratervezhető.
A TH-sok tehát efféle praktikával próbálták „rátenni a praclijukat” az ifjúságra. Vagyis annak szorgalmazásával, hogy hozzunk létre olyan gyermekétkeztetési rendszert, amelyben az étel legnagyobb részét meg is eszik.
A városvezetés ennél magasabb szférát célzott meg, igaz, léggömbökkel. A víz nemzetközi világnapján, március 22-én délelőtt állítólag két-háromszáz törökbálinti óvodás, valamint őket kísérő, illetve tőlük függetlenül érkező felnőtt gyülekezett az új (Jóléti, Belső, legújabban Nádas)-tó partján, hogy együtt emlékezzenek meg az említett természeti elem fontosságáról. Beszédet mondott a választókerületünk országgyűlési képviselője (!), aki mentesíteni tudta magát parlamenti kötelezettségei alól, eltérően például a volt téglagyár kormányzati einstandja miatt összehívott képviselő-testületi üléstől, melyen nem volt módja megjelenni. A polgármester bácsi pedig – aki az új tavat több-kevesebb okkal érzi a saját politikai produktumának – átadta az ovisoknak az erre az alkalomra meghirdetett rajzpályázat díjait. Záróakkordként a résztvevők körbeállták a tavat és
a hangulat fokozása érdekében több száz lufit eresztettek az égbe.
Voltak, akik emiatt berzenkedtek, mondván: „Nagyszerű, hajrá, környezetvédelem!”.
Ám később a polgármester úr a sok-sok mosolygós gyerekarcot is felvillantó (!) Facebook posztjában mindenkit megnyugtatott, hogy a léggömbök természetesen lebomló anyagból készültek.
Némileg árnyalja e bejelentés értékét a léggömb gyártójának használati utasítása, ugyanis a honlapjukon a terméküket éppen csak a nálunk megvalósított célra nem ajánlják:
„NE ENGEDD EL! Igaz, a léggömbjeink lebomlanak, ám ettől még egy színes szemét lesz ott, ahol földet ér és veszélyezteti is az állatvilágot!
Ne engedd el, inkább díszítsd vele az otthonod! Miután leengedett, ne a műanyag, hanem a kommunális hulladék közé dobd. (Amennyiben komposztálsz, dobd oda a gyors lebomlás érdekében.)”
Oda se neki, nálunk elengedték! Nem árt időben tudatosítani a gyerekekkel, hogy a környezet van a buliért és nem fordítva. Ráadásul ez a látványosságra törekvés egybevág az új tó víznapi megünneplésével. A felület ugyanis kellemes látképet nyújt, ám a kialakításának egyik gyengéje, hogy
a tóból kifolyó víz – feltehetőleg a szennyvíznek a rétegvízbe mosódása következtében – rosszabb minőségű, mint az abba befolyó.
A világnapos környezeti elem efféle állapotváltoztatása tehát aligha ad okot léggömberegető hejehujára. Szerencse, hogy a nitrátos dúsításban részesített patakvíz mellett voltak a programnak más főszereplői is, akik nyilván nem értették volna, ha a fideszes képviselőtársuk a testületi ülésen látott szigorral rájuk szól: „El a kezekkel a gyerektől! Nem kampánydíszlet!”
Amikor e cikk már majdnem kikerült a TH honlapjára a szerkesztő szólt, hogy e téma kapcsán érdemes Elek Sándor Facebook-oldalát megnézni. Ám szerintem most rossz nyomon jár, mert igaz ugyan, hogy a Zimándy nyolcadikosai rendhagyó tanórán jártak a polgármester úrnál, de mindez az iskola kérésére történt. És a tudásszomjat akkor sem szabad elfojtani, ha ez hat héttel az önkormányzati választások előtt eredményez egy olyan programot, amelyre ilyen időzítéssel egy valóban demokratikus országban aligha kerülhetne sor. Tanulni ugyanis mindenből lehet!
Sziráki András