A közlekedés volt a slágertéma, de körvonalazódott egy új mega-sportfejlesztés terve is a szerdai közmeghallgatáson.

Az utolsó pillanatban – többek között a Törökbálint Holnap Egyesület egyik képviselőjének kezdeményezésére – a házasságkötőbe meghirdetett közmeghallgatás helyszíne a színházterem lett. Az utóbbi hetekben érzékelhető volt a helyi politika iránti felfokozott érdeklődés, így az első rendes képviselő-testületi ülésre alig tudtak bezsúfolódni a városházára váratlanul nagy számban érkezett kíváncsiak. Ezek után biztosnak tűnt, hogy ezúttal is a szokottnál jóval többen jönnek el, így a részvételhez képest alkalmatlan helyszínt a régi beidegződések diktálhatták. Ám szerencsére a városvezetés észbekapott, igazolva ezzel, hogy egyrészt „jobb későn, mint soha”, másrészt a jó harminc éve divatba jött szállóigét, mely szerint „a demokráciát (újra)tanulni kell”.   

Szerda este ugyanis úgy tűnt, mintha Törökbálint kipottyant volna a centrális erőtér mágikus vonzásából és újból kitört az 1990-2010. közötti időszakra jellemző érvelő, vitatkozó, rákérdező szellem. A 6:6-os képviselőtestületi arány – minden előzetes szorongást megcáfolva – a közmeghallgatásnak kimondottan jót tett. A mintegy száz résztvevő alapjában véve kulturált légkörben cserélt eszmét a helyi közügyekről, amelyek a kiélezett viszonyok közepette érdekessé váltak. A felszólalásokat hallgatva arra kellett gondolni, hogy milyen jó lenne ezt a szellemet fenntartani. Elérni, hogy polgároknak legalább ekkora része egy évben egy estét rászánjon annak a településnek az ügyeire, ahol az otthona van, és ezt – a közélet színvonalának javulását érzékelve – egész biztosan nem bánnák meg.

Amennyire kényelmes és tágas helyszín volt a színházterem, annyira szűkül a tér a város útjain. A közmeghallgatáson a slágertéma emiatt a közlekedés volt. A legjelentősebb problémák az iskolák körül, a Dózsa György utcában és a Köztársaság téren, illetve az Óvoda utcában jelentkeznek. Többen panaszkodtak arra, hogy egyrészt araszoló kocsisorok szennyezik a levegőt és megnehezítik az ott élők ki- és bejutását. Többen szinte kötelességüknek érzik, hogy az itt elvesztegetett időt a környező utcákban száguldozással próbálják meg behozni. Mindennek kivédésére többféle közlekedésbiztonsági eszköz alkalmazásának lehetősége is felmerült a fekvőrendőrtől a különböző úttestszűkítő megoldásokig. Sok szó esett az autós közlekedési kultúráról is. Pásztor Henriett őrsparancsnok mindenesetre arról számolt be, hogy a gyorshajtók megfékezésében a rendelkezésre álló lehetőségeik rendkívül korlátozottak, ezért e probléma megoldásában rájuk nem nagyon számíthatunk.

Évek óta visszatérő gondként ugyancsak felbukkant a vasútállomás megközelíthetősége. A reggeli csúcsidőben a főútnak ezen a szakaszán a gyalogosoknak percekig kell várakozniuk, hogy amikor végre látható egy kis hézag a járműfolyamban, testi épségüket kockáztatva átszaladjanak. Ezzel összefüggésben nem először vetődött fel egy gyalogátkelőhely szükségessége. Megtudhattuk, hogy az Őrház utca kiépítésének részeként a Bajcsy-Zsilinszky úton egy körforgalom létesül, ami javítja majd a környék közlekedésének helyzetét. Szóba került az egykori OMÜV helyén zajló fejlesztés részeként megvalósuló parkolóhelyek várható hatása, illetve ezzel összefüggésben a városközpont forgalmi túlterheltsége. Elek Sándor 36 közcélú parkolóhelyről beszélt, de összességében több, mint 100 db parkolóhely épül a beruházás részeként, amelyek akár napi több száz autóval növelhetik a Munkácsy Mihály utca forgalmát – ennek hatásait sem vizsgálták előzetesen. Csak reménykedhetünk, hogy a Munkácsy Mihály utca – Szent István utca csomópontja valamiképp használható fog maradni.

Ismert szereposztás szerint ugyancsak előkerült a biciklis közlekedés kiterjesztésének helyzete. Ezen a téren a civilek lépéseket várnának, mivel álláspontjuk szerint a feltételek javítása a kerékpározók számában jelentős növekedést hozna, és ez csökkentené a gépjárműforgalmat, Elek Sándor viszont lényegi elmozdulásra nem lát esélyt, mert ehhez a helyi útszerkezetet nem tartják megfelelőnek, emellett olyan autós közlekedési morállal kell szembenézni, melynek következtében a kerékpározás mindenképpen veszélyes üzem. A számos vitás pont, valamint a visszatérő problémák rendezésére alkalmat ad egy új városi közlekedési koncepció készítése, amely Törökbálint Holnap Egyesület részéről új, a városvezetés részéről régi, de eddig meg nem valósított célkitűzés. A kérdés fontossága alapján itt az idő a közös nekirugaszkodásra.

A szűkülő térrel kapcsolatos feszültségekhez képest kontrasztot jelent egy új, mega sportberuházás terve. Ennek részleteiről egy helyi lakos kérdezte meg a városvezetést. Ehhez elöljáróban hozzátehetjük: a Nemzeti Versenysport Szövetség 2018. szeptemberi tájékoztatása szerint a Nemzetközi Teke Szövetség a magyar fővárosban rendezett kétnapos kongresszusán döntött arról, hogy Budapesten rendezik a tekézők 2023-as csapat-világbajnokságát. Pintyőke Marcell, a Magyar Teke Szövetség elnöke elmondta, hogy terveik között szerepel egy olyan létesítmény megépítése, amely helyszíne lehet a vébének. Egy olyan csarnokban gondolkodnak, amely a bowlingnak és más nem olimpiai sportágaknak is otthont adhat.

Magyarország legutóbb 2013-ban Zalaegerszegen rendezett teke csapat-világbajnokságot, ekkor mind a női, mind a férfi válogatott aranyérmet szerzett, ám a rendezvényhez kapcsolódóan új létesítmény építésről nincs tudomásunk. Törökbálintot viszont egy új tekecsarnokkal lepnék meg. Elek Sándor elmondta, hogy e terv kapcsán  feltételül szabták a városi sportközpont második ütemének felturbózott befejezését, amely egy lehetőleg a FINA által hitelesíthető uszoda, egy füves labdarúgó pálya és – a volt kollégiumépület helyén – egy 50 szobás sportszálló megépítését foglalná magában, állami források terhére. A fejlesztések helyszíne az Óvoda utca 6. és Kazinczy utca 109. szám alatti ingatlan, az uszoda és a sportszálló esetében a kezelői jogokat a Törökbálint Sport Nonprofit Kft. gyakorolná. Kész látványtervekre jövő tavasszal lehet számítani. Részletesen csak ezek ismeretében kívánták a helyi közvéleményt tájékoztatni.

Mindennek kapcsán persze újból előkerül a régi kérdés: mennyire etikus a tervezésre fordított tízmilliókat követően, vagyis már kész helyzetet teremtve kiállni a helyi közvélemény elé ahelyett, hogy már a fejlesztési koncepció megszületésekor megkérdeznék a helyi lakosság véleményét. Így például ez esetben arról, hogy akar-e a nemzetközi tekeélet meghatározó centrumában élni, mellétéve egy FINA-versenyek megrendezésére alkalmas uszodát és egyebeket, miközben másfelől állandóak a kényszerurbanizálódás jelenségeivel összefüggő panaszok?! Emiatt a tekecsarnok és a kapcsolódó létesítmények ügye valószínűleg a bálinti közélet egyik fontos kérdése lesz. Elek Sándor polgármester láthatóan támogatja a fejlesztést, szeretné, ha a város egy világbajnokság házigazdája lenne, ugyanakkor a közmeghallgatáson az az igény is megfogalmazódott, hogy a törökbálintiakat is mielőbb be kellene avatni a folyamatba, ki kéne kérni a véleményüket, hogy támogatnának-e egy ilyen beruházást. Az érdeklődőknek addig a Törökbálint Sportközpont továbbfejlesztése beruházás előkészítésének a Beruházás Előkészítési Alapból történő támogatásáról szóló 1391/2019. (VI. 27.) kormányhatározat olvasgatását tudjuk ajánlani, illetve a Holnap részéről igyekszünk a kérdést több oldalról is bemutatni.

Ugyancsak nem a városvezetés tájékoztatta a helyi nyilvánosságot arról, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság október 14-én, az önkormányzati választást követő napon(!) megjelentetett három határozatában összesen 11 millió forintra bírságolta meg a Törökbálinti Önkormányzatot az új városháza építésével összefüggő súlyos jogszabálysértések miatt. A döntések kapcsán Elek Sándor hangsúlyozta, hogy a városvezetés igyekezett jogkövetően eljárni, és voltaképpen precedens értékű ítélet született. Ez az ügy az elkövetkező időben valószínűleg szintén előkerül.  

Az egyik felszólaló által jelzett, többeket foglalkoztató problémaként szó esett a lejárató-rágalmazó facebook csoportok tevékenységéről. A „személyeskedést” Elek Sándor elítélte. Ehhez csatlakozva egyértelműen ki kell mondani: jó lenne a helyi közélet ilyen típusú mérgezését, illetve annak támogatását befejezni.

A fentieken kívül többen szóltak a zajvédelmi fejlesztések szükségességéről. Kevésbé fontosnak tűnő, ám érzékeny téma volt a városban tapasztalható diófa-vész. Ez azért is fájó probléma, mert a törökbálinti utcák különleges hangulatához hozzátartoznak a diófák. Ezen a téren egyelőre nem látszik könnyen elérhető megoldás, ugyanis egy nemcsak minket sújtó, rendkívül költségesen kezelhető fabetegségről van szó. Mindez persze azt jelenti, hogy a kezelés lehetőségének feltárása komolyabb energiák ráfordítását igényli.

A közmeghallgatáson a képviselő-testület részéről többnyire Elek Sándor polgármester vitte a szót. Érdekesség azonban, hogy rajta kívül a Fidesz-KDNP egyetlen helyi képviselője sem szólalt meg. A Holnap képviselői közül öten szóltak hozzá a közmeghallgatásnak nevezett, egyébiránt nyilvános képviselő-testületi üléshez.

Az is egyfajta érdekesség, hogy a közmeghallgatás tapasztalatait összefoglaló facebook posztjában a polgármester úr kizárólag a közlekedési és a zajvédelmi témákról tett említést.

 Holnapress