Egy nem teljesen kampánybeszélgetés Szőke Péterrel, a Törökbálint Holnap Egyesület polgármesterjelöltjével

Szívós szervező hírében áll, aki főszerepet játszott a tükörhegyi ezerlakásos lakópark emberléptékűre faragásában. Nemrégiben a második komoly helyi politikai eredményét azzal érte el, hogy Törökbálinton is létrejött a csaknem teljes ellenzéki összefogás, amelynek polgármesterjelöltje lett.

Önről azt mondják, hogy jó szervező. Nehéz volt tető alá hozni a törökbálinti ellenzéki összefogást?

Előzetes megbeszélések után 2018 októberétől kezdtem intenzívebben szervezni az ellenzéki pártok, illetve civilek önkormányzati választási együttműködését. A pártoknak megvan a maguk érdeke, amire tekintettel kellett lennem. A kiegyensúlyozottságra törekedtem, és egyetlen kérdés kivételével minden problémát sikerült is megoldani. Végül majdnem értelmét vesztette az egész munka, hiszen személyes érdekek miatt a szocialisták az utolsó pillanatban kitáncoltak és erőteljesen húzták magukkal a DK-t is. Utóbbi párt azonban kitartott az összefogás mellett, egy nap alatt jelöltet cseréltek. Így a Jobbiktól a Momentumon át a Demokratikus Koalícióig mindenhonnan van jelöltünk, kiegészülve helyi civilekkel, olyanokkal, akik már bizonyítottak, de vannak kezdők is. Ez egy minden szempontból sokszínű társaság, igen erős csapat, tele képzett szakemberekkel, ami az egyik nagy erényünk. A másik, hogy innovatívak vagyunk, de muszáj is annak lennünk, mert mögöttünk nincs önkormányzati háttér. Az én Facebook oldalamat nem közpénzen fizetett hivatali dolgozók kezelik, a kampányunkhoz minden szükséges feltételt magunknak kell megteremtenünk. 

Több régi önkormányzati képviselő is benne van a csapatban, polgármesterjelöltként miért esett Önre a választás?

Én kezdtem el megszervezni az együttműködést, így ebben a folyamatban kialakult egyfajta vezető szerepem. Mentem embertől emberig, igyekeztem meggyőzni az alkalmasnak tartott partnereket. Sokan eleve miattam csatlakoztak, ismerték a tevékenységemet, mindenki elfogadott.

A hírek szerint azonban nem lista első, hanem utolsó lesz. Vagyis hiába polgármester-, illetve képviselőjelölt, ha nem nyer egyik versenyben sem, nem jut be a testületbe.

A közös indulás érdekében nekem is áldozatot kellett hoznom. Listán jöjjenek a pártok, első helyen is a fiatalok. Egyébként is jobb egy versenyt megnyerve bejutni. A lista egyébként surranó pálya, onnan olyanok kerülnek be, akiket nem választottak meg. Ha engem nem választanak meg, azt tudomásul veszem, elfogadom, nekem mindez nem megélhetési vagy létkérdés.

Mindig is nehéz volt Önt politikailag besorolni. A Törökbálint Holnap színes csapatában hol helyezné el magát?

Tényleg gyakran kérdeztek erről, mert nem tudtak hova tenni. Ez azért lehet így, mert én sem tudom magam elhelyezni a baloldali-jobboldali politikai térben, mivel ez szerintem egy elcsépelt dolog. Ha mégis megpróbálkozom a különböző irányzatok között helyet keresni, akkor úgy tűnik, hogy nálam a centrumban állás az elveim eredője. Ha a közösség, a haza, a magyarság vállalásáról van szó, én jobboldali vagyok, mert ez számomra nagyon fontos. A baloldalról a szociális gondolatot vallom magaménak, azt, hogy hátrányosabb helyzetben lévőt segíteni kell, nem hiszek az olyan versenyben, ahol a győztes mindent visz. A konzervativizmusból a munka és a rend fontossága áll közel hozzám. A véleményszabadság terén viszont a liberális felfogással értek egyet. Nekem megvan a magam nézetrendszere, ami egyik párttal vagy izmussal sem feleltethető meg. Kivéve a lokálpatriotizmust, mert abban fenntartások nélkül hiszek. 

2010-ben Ön elég offenzívan nyitott be a helyi politikába, amikor egy nagyon erős kampányt vitt a Tükörhegy agyonépítése ellen. A mai napig az egyik legkomolyabb helyi civil eredmény, hogy a befektető a jogerős építési engedély ellenére meghátrált. Ez több éve történt, de Ön biztos emlékszik a számszerű eredményekre.

Négy éven át dolgoztunk azért, hogy ne épülhessen 1040 lakás, négyemeletes épületekben, gyakorlatilag lakótelepi beépítettség szerinti feltételekkel. Mintegy 350 lakás építésére maradt lehetőség, az építménymagasság és a beépítés intenzitása is jelentősen csökkent. A szabályozás 2015-ben bekövetkezett módosításához jelentősen puhítani kellett a befektetőt, és mi ezt a bálintin túl az országos sajtó, majd később a politika szintjéig eljutva elég rendesen el is végeztük. A befektető egy idő után rájött, hogy jobb, ha enged. Azt persze hozzá kell tennem, hogy kezünkre játszott a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság is, mivel ekkortól leálltak az ingatlanfejlesztések. Ma nehezebb dolgunk lenne.

Ahelyett, hogy elégedetten hátradőlt volna, 2014-ben indult polgármester- és önkormányzati képviselőjelöltként is. Mi motiválta?

Menet közben rájöttem arra, hogy a hiba rendszerszintű. Több dolgon kellene változtatni ahhoz, hogy ami velünk történt, ne ismétlődhessen meg.

A 2014-es kampányból vannak ma is hasznosítható tanulságok?

Öt éve a képviselők között a legtöbb szavazatot kaptam, és a legnagyobb arányban győztem. A polgármester-választáson a hét jelöltből negyedik lettem, de a 2-4. helyezettek nagyon együtt voltak, így ma már sikernek értékelem, hogy a korábbi itteni Fidesz elnök ex-alpolgármesterrel, illetve a volt államtitkárral, országgyűlési képviselővel, polgármesterrel közel azonos számú szavazatot kaptam.  Akkor nekem nem volt a település egészén dolgozó csapatom, csak a Tükörhegyet fedtük le, ami meg is látszott az eredményen. A fő tanulság az volt, hogy az erők egyesítésére van szükség. A mostani csapat tagjai nemcsak a kampánymunkát tudják közösen végezni, hanem hitelesítik is egymást, a mondanivaló terén is összeadódnak az eredmények. Ehhez hozzá kell tennem, hogy nálunk minden jelöltet, aktivistát, segítőt a lelkesedés hajt, és a jelöltséghez szükséges aláírások gyűjtésénél a visszajelzéseket érzékelve hiszem, hogy jó eredményt fogunk elérni, nemcsak én, hanem a többiek is.

Közbevetőleg megjegyzem, vannak, akik Önt egy sokat dolgozó háttérembernek látják, akihez a politikában ma már kötelező exhibicionizmus mintha nem állna közel. Hogy vélekedik erről?   

Maradjunk annyiban, hogy nem én vagyok a stand up comedy-s a helyi közéletben. De a szereplésektől nem félek. Egy sor fórumon részt vettem, ha a nyilvánosság vagy kamera előtt kell beszélnem, nem remeg a kezemben a mikrofon. A polgármesteri munkának a protokolláris tevékenység is része, méghozzá fontos része, de szerintem néhány őszinte szóval többre megyünk, mint magamutogatással. Ezzel együtt az is igaz, hogy én nem elsősorban szónokló, hanem dolgozó közszereplő szeretnék lenni.

Törekedne Önre jellemző új munkamódszer meghonosítására a városházán?

Több mint húsz éve az üzleti szférában dolgozom, mérnök informatikusként, a mérnöki alaposság valószínűleg rám ragadt. De ennél fontosabb, hogy rendszerben gondolkodjunk, és itt már többről van szó, mint munkamódszerről. Önkormányzati képviselőként úgy láttam, hogy kialakult több rossz automatizmus, amivel szakítanunk kellene.

Mondana erre példát?

Példa erre a költségvetés helyzete. Még a mi ciklusunk előtt a kormány törölte a település több mint kétmilliárdos adósságát. A ciklusnak jelentős pénzmaradvánnyal kezdtünk neki. Azután az eredeti egymilliárd helyett a járulékos költségek nélkül 1,7 milliárdért építtettünk fel egy új polgármesteri hivatalt. Ezen van egy Munkácsy képpel dekorált üveg lamella, amely 86 millió forintba került. Ha az ilyen típusú, szerintem luxuskiadásokat mellőzzük, több száz millió forintot takaríthattunk volna meg, de ez nem volt szempont. Hitelt is azzal a felkiáltással vettünk fel, hogy most alacsony a kamat, használjuk ki a lehetőséget. Ha meg már bejött a pénz, akkor költsük fejlesztésre. Így került sor az M1-es felőli körforgalom növényzetének cseréjére, a három fa és az újrafüvesítés mintegy 12 millióba került. Úgy költjük a pénzt, mintha kötelező lenne. Ezért megint van 1,4 milliárd forint adósságunk. Egy másik példa a kamerarendszer, ami 50 millióba került, de nem igazán lett végiggondolva, hogy mit akarunk vele. Így aztán eddig elsősorban a Roni közérttől szabálytalanul kikanyarodók megbírságolásában nyerte el az értelmét, emlékezetem szerint száznál több ilyen eset volt. Ennél azért jobban ki lehetne használni a kamerákat. Úgy tudom, hogy például alkalmasak forgalomszámlálásra is, ezért jó szolgálatot tennének majd egy átfogó közlekedési koncepció kidolgozásánál, ami a terveink között szerepel.  Számos példát lehetne mondani, ezért a Törökbálint Holnap jelöltjei a távlatokat is figyelembe vevő, rendszerszintű döntéshozatal meghonosítását tekintik az egyik alappillérnek.

Ismerős felvetés, de eddig sajnos ritkán sikerült a rövidtávú érdeket megzabolázni. Melyek a további közös pillérek?

A barátságos, zöld Törökbálint. Ez is örökzöld téma. Mi úgy kezdenénk hozzá, hogy egyrészt nem bővítenénk tovább a lakóterületet, másrészt összehangolnánk a közösségi közlekedést a további – autós, kerékpáros, gyalogos – szintekkel, mert a közlekedés helyzete egyre feszítőbb probléma. Előbbihez visszatérve, a Tükörhegy népessége 21, az Annahegyé 16 százalékkal nőtt az elmúlt öt évben. Kényszerpályán vannak, mert már meghozott döntéseken alapszanak a további bővülések. Ebben a helyzetben az elmúlt időszakban három további lakópark építése iránti igényt karolt fel az önkormányzat, nem értem, hogy miért. A Kálvária, a Flóra kemping és a volt laktanya területével kapcsolatban voltak erre próbálkozások. Az első esetben egy hétvégén négyszáz tiltakozó aláírás gyűlt össze, a másodiknál a közvélemény-kutatás keretében megkérdezett lakosok több mint háromnegyede nem értett egyet a városvezetők elképzelésével. A folyamat azonban nem áll le, és úgy tűnik, mintha Törökbálintnak mindenképpen az ingatlanfejlesztők paradicsomának kellene lennie, a jelenlegi városvezetés pedig nem tud ellenállni. Ezzel szemben én azt mondom, hogy a városi bevételek növelését a környezeti terhelést nem fokozó, tudásalapú befektetések ide csábításával kellene elérni, amiért viszont dolgozni kell. Az ingatlanfejlesztésért nekünk nem kell összetörnünk magunkat, hiszen a település kiváló helyen van. A következmény viszont az, hogy a néhány éve csendes, nyugodt kisváros útjain folyamatos közlekedési dugók lesznek, a fejlesztési forrásokat akár tíz évre is leköti a humán infrastruktúrának a lakosságnövekedéssel járó igénye. 

Ez is egy régi probléma, lát ebben lehetőséget a változásra?

Mondom a harmadik pillérünket, ez a részvételi demokrácia erősítése.

Van igény erre? Az elmúlt években mintha egyre nagyobb lenne az apátia.

Ez egy olyan felvetés, mint amivel a polgármester úr szokott érvelni a lakossági fórumon, hogy ő harminc embernek nem épít kerékpárutat. Holott még a bicikliút is fordítva működik: azért van a lehetőségeknél sokkal kevesebb biciklis, mert nincsenek meg a feltételek a biciklizéshez, ugyanis senki sem szeret teherautók között gurulni és a gyerekét sem engedi kétkerekűvel ilyen utakra. De ha megteremtjük a feltételeket, nem harmincan, hanem több százan fognak egy sokkal élhetőbb településen jobb kedvűen közlekedni. A részvételi demokrácia is éppen ilyen. Az emberek pontosan érzik, hogy komolyan kíváncsiak a véleményükre, vagy csak alibinek használják őket.  Az is igaz, hogy az apátia falát ma át kell törni, de mi hiszünk abban, hogy erre képesek vagyunk.  A változásra mindig van lehetőség, ha az emberek hisznek benne. Törökbálinton sok sikeres civil akció volt, amelyek a részvételi demokrácia erejét jól mutatták, ahogy az előbb is említettem erre példákat. Ezek tiltakozó részvételek voltak, de mellettük vannak más lehetőségek is. Egy csomó városban működik a részvételi költségvetés technikája, ami azon alapszik, hogy a prioritásokat az adott település lakosai pontosan látják és meg is tudják határozni. Ez nemcsak Németországban hozott eredményeket, de például erdélyi testvérvárosunkban, Székelyudvarhelyen is működik, és kolozsvári példáról is éppen most kaptam anyagokat a helyi közéletben ismert Gáldi Györgytől. Bízom abban, hogy a törökbálintiak megértik a részvétel fontosságát, mert a települést a zsúfolt, zajos, büdös, nagy monstrumokkal telerakott, kényszerurbanizált külvárosiasság veszélyétől leginkább az itt élők tudják megvédeni. Ha e téren közösen nem lépünk, nehéz lesz rákanyarodni a főútra, és akkor talán már késő is. Mi mindenesetre valamennyi csatornát, a digitálisakat is rendszerbe állítanánk azért, hogy a helyi lakosok kérdezhessenek, tájékozódhassanak, javaslatot tehessenek és mindezekre érdemi választ kapjanak.  Ehhez kapcsolódó további alappillérünk az átláthatóság és a hiteles információ biztosítása.

Mára ez elég problémás célkitűzéssé vált. Egyrészt, sokaknak az a hiteles, amivel egyetértenek, függetlenül a valóságtartalomtól. Másrészt, a tájékoztatást egyre inkább kiszorítja a propaganda.  

Ez utóbbi felvetéssel teljesen egyetértek, sajnos ilyesmit Törökbálinton is tapasztalok és éppen ezt a folyamatot kell megállítani. A jelenlegi a legbezárkózottabb városvezetés, mióta én a helyi politikát figyelem. Mondják, hogy annyi fórumot tartottak, mint korábban soha senki. Valóban, több fórumot is tartottak, de nem veszik észre, hogy ezeken a fő hangsúly az eredményeik mantrázásán van. Ezek inkább igehirdetések, amelyen a kritika nem veszi ki jól magát, kekeckedésnek tekintik. Azt sem hallottam még korábban ennyit, hogy a képviseleti demokrácia lényege a képviselő döntéshozói megbízása öt évre. Szerintem a választók által adott felhatalmazás ennél azért lényegesen összetettebb, igényli a vélemények megismerését. Szerintem akkor hiteles a kommunikáció, ha kíváncsi vagyok a másik álláspontjára. Én elég jó hallgató is vagyok. Azért biztos nem hívnék össze egy közmeghallgatást vagy lakossági fórumot, hogy aztán végigbeszéljem.  Mi szeretnénk az érdemi diskurzust feltámasztani Törökbálinton.

Sz.A.