Ahogy van tanúhegy vagy tanúház, úgy van tanúember is. Életkora, szellemi frissessége, színes életútja alapján a tapasztalatai sok rétegűek és pontosan mutatják a kort, amelyben keletkeztek. Tanúemberből kevés van: kilenc évtizedet megélni is nehéz, nemhogy fejben tartani és nyugodt derűvel végig mondani.
A Törökbálint anno felkérésére készült beszélgetés, amely itt érhető el: Gigler József életinterjú
egy hosszú életpálya fényképekkel illusztrált áttekintése, amelyben szóba került:
- a családi háttér, így az a Törökbálint, ahol ha egy családfát megrázunk, rezeg az egész falu,
- a premontreieknék töltött budafoki gimnazista évek, amikor a kislányok hazakísérésén egy fiatal káplán, Pelsőczy Ferenc viccelődött,
- a törökbálinti zsidóság helyzete, a Volksbund helyi filmvetítései, a korszak kísértete,
- a bálinti sváb dialektus, a svábok bejövetele, illetve „kidobatása”,
- egy fiatal sofőr gondtalan élete, majd azok az egyetemi évek, amikor aki műszakira jelentkezett még a mezőgazdasági szakon köthetett ki,
a friss diplomásként a tehenészetben szerzett tapasztalatok, amelyek alapján ígéretesebbnek tűnt újból a sofőri pálya,- a Mechanikai Művekben eltöltött huszonegy év, az első magyar
olajkályhát is gyártó hadiüzemben szembe jövő középvezetői pozíciók, - a törökbálinti tanácselnökség tizenegy éve, ez időszak alatt a település fejlődése,
- a rendszerváltás során az új erők integrálása a helyi döntéshozatalba,
- a kapcsolatfelvétel a Németországba kitelepített törökbálintiakkal, hogy mit írt a tanácselnök a hitéletről, illetve milyen „igazolást” adott a
plébános a tanácselnöknek, - a tudatosan választott visszavonulás, a nyugdíjas évek hobbijai, az éneklés határokat legyőző ereje, asztalos fiaként a makett készítés.
Köszönöm Bálint Zsuzsa és Bálint János segítségét az interjú elkészítéséhez
és észrevételeiket a mintegy nyolcórányi beszélgetés formába öntésénél.
Sziráki András
Törökbálint anno hivatkozás:
https://opac3.torokbalint.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD44725