Most, hogy a Szövetség Törökbálintért után megjelent az Egység Törökbálintért is, eszembe jutott, hogy nekem is meg kéne kettőződnöm. Létre kellene hoznom magamból egy látszatszervezetet, hadd képviseljem ezáltal minél több ember véleményét, így  színesedik a világ. Amit ennek cégére alól a Törökbálint Holnap tőlem kap, nem teszi ki az ablakba! Mindjárt át is szaladok a cikkel a főnökhöz, az ugyancsak belőlem álló, Nyíltan, Őszintén Törökbálintért! szervezet kiáltványa biztos fog neki tetszeni.

Hol lesz a vége az osztódással szaporodásnak?  Ki tudja.

Ha az ócsárló paneleket muszáj száz arc mögül elmondani, akkor ötven arcnál nyilván nem lehet megállni. Biztos erre is van valamilyen kommunikációs útmutató, hogy legalább hány arc kell. Ha nincs meg a szükséges arcszám, az baj, a kommunikációs útmutató ugyanis szent dolog, akkor itt felelősségre vonások lesznek. Ezért is gondoltam, hogy inkább besegítek.

„Rájuk égetem!”, ahogy ezt mostanában, a politikai marketing nyelvén mondják, a ráégetnivalót.

Ezek az elejétől csak cirkuszolnak*! Miattuk nem lesz költségvetés meg futóverseny és egyáltalán, ami nincs, az mind miattuk van! Szemkilövők, pártkatonák, kötekednek, obstruálnak. Ellenzékiek, fujj. De nemcsak szimplán ellenzékiek, hanem egyenesen azt állítják magukról, hogy ők Törökbálint ellenzéke! Mondjuk, ez elég fura, mert ilyen marhaságot senki se mond magáról, de mindegy, belefér. Lényeg, hogy a szúnyogokkal vannak, nem az emberekkel!!!

Ebbéli közéleti aktivitásomhoz egy jól csengő látszatszervezet-nevet kell találnom. Szerencsére szabad kezet kaptam. Városunk nevét minden további nélkül felhasználhatom!  

Legutóbb Szőke Péter szóvá tette ugyan, hogy a városvezetésnek joga lenne ahhoz, hogy a településnév koptatásába beleszóljon, mert az EZ Törökbálintért!, meg az AZ Törökbálintért! kissé kezd elharapódzni. A felvetés a polgármesteri adminisztráció jóvoltából gyorsan kikerült a Facebookra. Mintha találva éreznék magukat, azzal replikáztak, hogy amennyiben megkötnék a Törökbálint név használatát, az már véleménydiktatúra lenne. Diszkrét plakátszerűséggel sugallva, hogy ezek a holnaposok bizony VÉLEMÉNYDIKTATÚRÁT akarnak!

Ez két dolog miatt elég különös. Egyrészt, amikor számonként 10-12 fotóval a helyi vezetés képesújságot csináltatott magáról, ezt a szót nem emlegették. Meg hát, a vélemény egy eléggé saját dolog, egy-egy agyban, ha van ott ilyesmire hely, önkéntelen születik meg. Más kérdés, hogy utána mit kezd vele az ember. (Ha nagy a politikai nyomás, esetleg jobbnak látja gyorsan elfelejteni.)

A véleménydiktatúra létrehozása, vagyis, hogy mindenki ugyanazt gondolja, jelenleg alighanem sebészeti beavatkozást igényelne. Az M1-TV2 kimondhatatlanul széles szellemi spektrumban, az Index kinyírásának kellős közepén tárgyilagosan le kell szögezni: itt azért egyelőre még nem tartunk. Ám nem az a lényeg, hogy a CSUPA NAGY BETŰVEL ÍRT fogalomnak értelme legyen, hanem az, hogy HATÁSA!!! Elvégre propagandisták vagyunk, nem szemantikusok.  

Mi vagyunk azok a menő srácok, akik TUDJUK, HOGY MIT KAJÁL A NÉP. A nagy machinátorok. Ez egy ilyen ösztönös zseni-dolog, mit szépítsük. A sok hülye tanul, fárasztja magát: közgazdaság, pénzügy, jog, igazgatásszervezés, természettudományok, környezetmenedzsment, satöbbi. Aztán bonyolult mondatokban magyarázza az állítólagos összefüggéseket, amelyek senkit sem érdekelnek. Az emberek sokkal egyszerűbben működnek. Meg kell nekik mondani, hogy ki a sötét erő és azt minél inkább feketére festeni.

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Ebből a szempontból a holnaposok idegesítőek. Hiába a kitartó mázolás, egyfajta naiv kék mégis átüt. Ettől a dörzsölt megélhetésiek idegesek, mert az ilyesmire az emberek egy része ösztönösen vevő: az önkormányzattól anyagilag függetlenek, viszonylag tanultak, helyi emberek, akik az országos politikán se vesznek össze, szervezettek, elkötelezettek, ingyen dolgoznak azért, hogy a lakóhelyükön tisztességesebb, átlátható viszonyok alakuljanak ki.  

Lassanként tehát rendszeridegenek. Itt ugyanis ismét olyan világ kezd kialakulni, melyben a „hatalom nem játék”, nem lehet a vezetőket (demokratikusan) össze-vissza cserélgetni, az ilyesmiért büntetés jár. A közhatalom azé, aki befészkeli magát. És nálunk már van gazdája!

Az önkormányzaton csüngő, máshová nemigen kellő mélynarancsosok tehát érthetően nem kedvelik ezt az ártatlan kék szemszínt.  Sok vele a munka. Ráadásul – és ez elég kellemetlen – többen a holnaposok közül a jobboldaliságot, a megélt vallásos hitet tekintve autentikusak, nem úgy, mint akik a helyi karrier-lehetőség miatt hirtelen befideszesedtek. 

Ám a politikai marketingből azt biztosan meg lehet tanulni, hogy lehetetlen nincs. Sulykolni kell. Nyomatni a paneleket! Nem idevalók ezek… Viselkedni se tudnak. Beszólogatnak, feleslegesen vitatkoznak, képtelenek felnőni a feladathoz! A napokban létrejövő, Egy Nyugodt Törökbálintért! Facebook-csoport indulatosan meg fogja dorgálni őket ezért.

A már szerveződő, Munkáslevelezők Törökbálintért! se tétlenkedik majd. Érdesen odaszól, hogy melózni kell, apuskám, nem dumálni! Mióta betettétek a képviselő-testületbe a lábotokat, minden a feje tetején áll. Nem haladnak a dolgok! Bár, hogy mi nem halad, nehéz megmondani. Mert amit el kell dönteni, eldöntik, legfeljebb hosszabbak az ülések. Haladni meg az épülés-szépülés terén nem nagyon van miből, mert a központ elszívja a pénzt.

A Born To Be Wild Törökbálintért! szóvá fogja tenni, hogy nem szabad farkast kiáltani, mert úgy járnak majd, mint a mesebeli kisfiú… Meg egyébként is, olyan világot akarnak, amiben ember embernek farkasa? Nem sokkal szebb, amikor ember embernek embere? Méghozzá jó embere, nagyon jó embere! Esetleg még annál is jobb embere, a városvezetésnek?! Lám, a helyi focit így tették sínre, sosem látott rend lett, már meccs sincs, mert egy különösen jó srác szépen levette a pályáról a 97 éves TTC-t!  

Nos, ezek lesznek az igazi civil szervezetek. A helyes irányt fogják képviselni, elég aktívan. Az alapszabály módosítása kapcsán se merül fel velük gond, mert csak a Facebookon léteznek.  

Ezzel a módszerrel mindenféle profilt ki lehet alakítani a szelídektől a megkövezőkig, juthat eszünkbe monty pythonos derűvel. Persze van egy apró piaci rés, ami engem érdekelne. Príma, hogy készülnek a „szelídek”, meg gyűjtenek a TACCS-dobáshoz a kövezők, de mi van a sajtkészítőkkel? Róluk se feledkezzünk meg! Annak idején biztos nem véletlenül emelték ki őket.

Úgyhogy, nagyon töröm a fejem, hogy megalapítom a Sajtkészítők Törökbálintért! elnevezésű szervezetet. Ennek egy fős tagsága lesz. Véleményvezérként öt szervezetet elviszek, huszonöt embert kiteszek, ennyi a mi közéletünkben egy kisebb forradalomhoz elég. Ekézem a pozícióinkat veszélyeztető betolakodókat, nyomom, ahogy a csövön kifér.

Természetesen, ellenszolgáltatásként valamilyen szolid, ám jól fizető hivatali állást, szerződéses megbízást, politikai tisztséget, egyéb támogatást én is elfogadok, ezt azért szerényen jelezném.  

Mert boldogok a sajtkészítők! De közülük is azok a legboldogabbak, akik gyakorlatilag hivatásosként, a mi adónkból termelik a masszát.

      Sziráki András

 

*Dőlt betűvel jeleztem a Törökbálint Holnappal szembeni kommunikációs paneleket, klisészerű témákat.