Szabad város, szabaduló város

Az állhatatosságunknak volt értelme! Egy év elteltével Törökbálint képviselő-testülete az október 22-i ülésén az önkormányzati választások eredményét tükröző döntéseket hozott. Szimbolikus, hogy egy napon fogadtuk el a mandátumarányos bizottsági struktúrát, illetve fejeztük ki csatlakozási szándékunkat a Szabad Városok Szövetségéhez. A választói akarat figyelembevétele a demokrácia elsődleges követelménye! Reméljük, hogy Törökbálint a hatalom kisajátításának görcséből szabaduló város lesz. De a szabadságunk fő támasza továbbra is a helyi közösség, amely magas színvonalon szolgáltató, a környezeti terhelést kezelni képes, élhető és átláthatóan működő várost akar.   

Az önkormányzati választások óta eltel egy év a helyi Fidesz részéről a választói akarat blokkolásának éve volt. A 12 fős képviselő-testületbe csak 5-en kerültek be, mégis úgy gondolták, hogy ugyanazoknak kell vezetniük a települést, akik ezt korábban tették. A fideszes polgármester mellé két pártbéli alpolgármestert akartak, a legfontosabb bizottság élére a velük együttműködő szocialistát. A Törökbálint Holnap 6 képviselője ezt nem fogadta el, emiatt voltunk „szemkilövetők”, „hataloméhesek”, „Törökbálint ellenzéke”, nyakunkba varrták a pártbrosúra összes kliséjét. Polgármesterünk rendes szokásává vált, hogy a testületi ülések után megjelenő, panaszos Facebook-posztjában úgy állítson be bennünket, mint akikkel lehetetlen az együttműködés.

Holott, mi már a tavalyi év végén most elfogadotthoz hasonló bizottsági struktúrára tettünk javaslatot!

Elvesztegettünk egy évet? Bizonyos értelemben igen. A közös gondolkodás lehetőségének megteremtése az egyes ügyek megoldásának jót tett volna. A közös munka helyett szükségtelenül sok energia ment el a konfrontációra. Mégis, legnagyobb kárt a bizalmatlanság, a különböző nézeteket valló emberek együttműködésének képtelenségéről szóló tévképzet terjesztése okozta!

Mi azonban tudjuk, hogy az eltérő világnézetű, politikai véleményű emberek nemcsak képesek a közös munkára, de a különböző látásmódok miatt gyakran az eredmény is jobb, mint az egyféleképpen gondolkodóknál. Tudjuk, mert így működünk. Abban is biztosak vagyunk, hogy egymás elfogadását nemcsak a közös város, hanem egy majdani közös ország felépítése alapjának is tekinthetjük!

Ezért is mondjuk, hogy a mögöttünk hagyott év talán nem volt teljesen hiábavaló. Megmutattuk ugyanis, hogy egy alulról szerveződő, sokszínű helyi összefogás fel tudja venni a küzdelmet a kipárnázott feltételek között működő, elkényelmesedett kormánypárti „városparancsnoksággal”, amennyiben a tagjaiban, segítőiben van hit és elszántság. Mi a törökbálinti emberek igényeiből kiindulva, a saját ötleteinkre és a szakértőink által nyújtott támogatásra támaszkodva írtuk az előterjesztéseinket, ezekhez városházi támogatást alig kaptunk. Nekünk sosem csináltak megfizetett emberek újságot. Mi azt adjuk ki, amit megírunk, megszerkesztünk, betördelünk, kinyomtattatunk, kiszórunk – és a végén a nyomtatás költségét közösen összedobjuk.

Mi csak a magunk erejére támaszkodva értük el az eredményeinket, és talán ez a fő a különbség Törökbálint Holnap, illetve a helyi Fideszes között!

Nem tudjuk, hogy a Fidesz részéről mi erősítette hirtelen a megegyezési készséget. Lehet, hogy úgy értékelték, jobb, ha az önkormányzati döntések bizottsági előkészítése köti le az energiáinkat és nem a korábbi telekügyek feltárása. De ez teljes mindegy. Ahogy már sokszor jeleztük,

készek vagyunk a közös munkára. A külsős bizottsági tagokkal kiegészülve lesz hozzáadott értékünk Törökbálint fejlődéséhez!

Hozzátesszük azonban, hogy nincs az a pozíció, ami a jelenlegi és múltbeli városi ügyek átláthatóvá tétele iránti elkötelezettségünket befolyásolná. Továbbra sem békültünk össze a felülárazottság, a kinevezett győztesek, a közbeszerzés megkerülése, az önkormányzati jutalomtelek és az eltűnő százéves sportklub világával. 

Tennivalóinkat mutatja, hogy míg az inkább elvi kérdésnek tekintett Szabad Városok Szövetségéhez csatlakozást a hét nem fideszes képviselő a választók akarata szerinti aránynak megfelelően szavazta meg (7:5), a bizottsági és tanácsnoki helyek elosztásánál az MSZP-listán bejutott képviselő a fideszesek kontingensében kapott helyeket (6:6). Rávilágít az összefonódás mértékére, hogy az elvi szinten baloldali képviselő a helyi politika hétköznapjaiban az elmúlt években úgy beágyazódott a Fideszbe, hogy a tisztségek elosztásánál a saját emberüknek tekintik.

A Törökbálint Holnap célja azonban a jó döntések érdekében minél komolyabb erők integrálása. Ezért is kértük az MSZP-listán bejutott képviselőt az előterjesztésünk támogatására.

A Szabad Városok Szövetségéhez csatlakozás kezdeményezése részünkről egy olyan lépés, amely az önkormányzati innovációt szolgálja. A társaság nem rossz, az együttműködésből profitálhatunk.

A pluralizmus, a kulturális sokszínűség és a nyitottság értékeinek tisztelete megegyezik az eltérő nézetű emberekből álló szervezetünk elvi alapállásával. Mi a liberális demokráciát nagyjából úgy tekintjük, ahogy arról 

Churchill vélekedett: a legrosszabb rendszer, leszámítva az összes többit, amit eddig kipróbáltak. Beleértve az ún. „illiberálist” is: a más véleményen lévőket kirekesztő, mindent elfoglalni akaró, a szabályokat folyamatosan a maga érdekei szerint hajlító politika erőszakosságát és arroganciáját. A zöldítés, a fenntarthatóság célkitűzése bizonyosan összhangban van a Törökbálinton élők igényeivel, ezt a mindennapok során tapasztaljuk.

A szakpolitikai együttműködés és az EU-s források közvetlen igénybevételének lehetősége szintén a város erőforrásainak gyarapítását szolgálja.

Nem látunk kivetnivalót abban sem, ha egy közösségben lehetünk a V-4-ek fővárosaival vagy éppen Érddel és Budaörssel. Mindettől nyilván nem fognak ide beszivárogni a metropoliszokat jellemző problémák, városunk csak nyitottabb, zöldebb és élhetőbb lesz.

Meggyőződésünk azonban,

Törökbálint minden deklarációtól függetlenül csak akkor lesz igazán szabad város, ha az emberek elhiszik, hogy van dolguk a helyi a közélettel, mernek, akarnak annak alakító tényezői lenni.

Az a közösség szabad, amely képes a saját sorsát a kezébe venni, de nem kötözi le magát ideológiai kényszerzubbonyokkal, az „egy igazság” kötelező hitével. A Törökbálint Holnap ezért dolgozik.

Hiszünk egy jobb Törökbálintban és a mainál jobb Magyarországban.