A polgármester úr legutóbbi posztjára a következőket jegyeznénk meg.

Parragh László azonnal fejezze be! Semmi iparűzési adó-elvonás, FELEJTSE EL! – hirdette néhány napja Elek Sándor, még oroszlános bátorsággal. Persze a tilalomfaként felemelt mutatóujjról és a nagy harciasságról már ekkor tudni lehetett, hogy mindez alapjában véve egy gyenge színjáték. Pontosan észlelhető volt ugyanis, hogy az országos iparkamara elnöke valójában kinek a szövegét mondja fel. Olyasvalakiét, akivel élő fideszes, de talán még holt se mer ujjat húzni.

Most, hogy megszólalt az igazi hang és a nagy számban engedetlen nagyvárosok megbüntetésének mellékhatásaként Törökbálint zsebéből is kiparancsol az előzetes becslések alapján évi mintegy 700 millió forintot, polgármesterünk kiengedett. A rendíthetetlen városvédő pózából átváltozott egy, a világ minden gondjának terhét a vállán hordozó hatvanas évekbeli apparátusi emberré (mindegy is, hogy tanácsi vagy pártvonalon dolgozik). Redőzött homlokkal, a dolgát nagyon értő városvezető felelősségtudatával közölte, hogy az elvonásnak ugyan nem örül, de a párt irányvonala helyes!

Az egész történet nem csak emiatt nagyon Kádár-kori. Hanem azért is, mert ekkor volt divat, hogy elterjesztették: január 1-el húsz százalékkal felmegy a cukor ára! És amikor csak tízzel ment fel, az emberek szinte örültek. Most az országos iparkamara elnökével mondatták be, hogy az önkormányzatok elveszítik a teljes helyi iparűzési adó bevételüket. És lám, csak a kis- és középvállalkozásoknak nem kell csak fele adót fizetniük, akiket meg ugye eleve szeretünk.

Az is jól idézi az ántivilágot, hogy mielőtt megindult a nagy „parraghozás”, vélhetően ment egy telefon: Bocs, Laci bátyám, nem úgy gondolom, de tudod, a nép miatt… Most meg a sorok közül kesernyésen kisandítva a polgármester üzeni a városabelieknek: Tudjátok, én szívesen kiállnék értetek, de hát a párt…

Ám beszéljünk a pártunk, népünk által elért eredményekről is, mondhatnánk korabeli fordulattal. Törökbálint pénzügyi helyzete stabil és az is marad, tudtuk meg a közleményből! Csak az nem lett hozzátéve, hogy a hivatalnokok vigyáztak a kasszára, visszafogtak minden kiadást, így azonban a tervezett beruházások éves teljesülése 14 százalékon áll, a dologi kiadásoké meg 54 százalékon. Magyarán, az alapfeladatok ellátásán kívül gyakorlatilag nem történt semmi! És ez a helyzet most egy további, nem tudni, hogy meddig tartó időszakra prolongálva van. Hiába keletkezett jelentős pénzmaradvány, mivel kiesik az iparűzési adó több mint negyede, az éves költségvetés mintegy 12-15 százaléka, egy darabig megint csak vegetálunk, fejlesztésre, felújításra alig marad valami.  Mindezt azért, mert „rossz társaságba” keveredtünk.  

De persze nem vagyunk biztosak abban, hogy ez így is marad. Levett sapkánkat a hátunk mögött gyűrve, mezítláb el lehet menni pénzt kérni, hűségünket bizonygatva. Az önkormányzatiság lényege, hogy a pénz a településnek jár. Az autoriter rendszernek meg az a lényege, hogy fentről adják, ha nekik úgy tetszik.

És persze ebben az egészben ez a leginkább diktatúrabéli, vagyis visszataszító. Hogy lehet ám itt „másként gondolkodni”, haver, de akkor magadra vess. Ellene mentek a pártnak? Na, majd megnézhetitek magatokat.

Ezért, ha valaki véletlenül találkozik a polgármester úrral, amint körüljárja az ő városházáját, mert éppen ellenőrzi, nehogy tiltott fotózkodás történjen az épület előtt, ne csodálkozzon, ha két táblát lát a hóna alatt. Az egyikre az lesz írva: ÖNKORMÁNYZAT. Ezt most szerelte le. A másikra meg mindegy, hogy mi: TANÁCSHÁZA, PÁRTHÁZ, FIDESZ-KDNP TÖRÖKBÁLINTI CSOPORT, BÉKETANÁCS, NŐTANÁCS. Lényeg az, hogy amint felszerelte, megértsük: megváltozott a világ! Ő, szegény, már nem tehet semmiről. Ha egyszer felülről megkövetelik, kénytelen lenyomni a torkunkon a pártakaratot. De ha majd úgy adódik, és nem ütközik az ő saját karrierszempontjaival, szót emel értünk. De leszünk szívesek addig sem beszélni össze-vissza az önkormányzatiság végéről, mert ez zavarja, fenn is meghallhatják, és hát demokrácia van, nem megmondta a párt…

Az önkormányzatoknál is elindultunk a rendszervisszaváltásba.

              Törökbálint Holnap Egyesület