Az igazi teszt most jön. A képviselő-testületi patthelyzet miatt a frusztráció már ma is érezhető a városban, és amikor beindul egymás javaslatainak blokkolása, ez lesz még nagyobb is. Ebben a helyzetben kellene egy valódi városvezető.

Az október 13-án lezajlott önkormányzati választás eredményei ismertek. Elek Sándor (Fidesz-KDNP) a második polgármesteri ciklusát kezdheti meg. A négy ellenzéki párt (DK-Jobbik-LMP-Momentum) által támogatott Törökbálint Holnap Egyesület 6, a Fidesz-KDNP 4, az MSZP 1 képviselői helyet szerzett. Alighanem kivételes, hogy ez az eredmény városunkban nem 7:5-ös ellenzéki többséget jelent, hanem gyakorlatilag 6:6-ot. Ez a felállás már abban is tükröződött, ahogy az új testületet a megalakulásakor leültették: az MSZP elnöke a Fidesz balszárnyánál helyezkedett el, a lehető legmesszebb tették a holnaposoktól. Elek Sándor pedig azóta is engesztelhetetlenül fenntartja szocialista „frakciószomszédjának” a pénzügyi és jogi bizottság elnöki tisztét, honorálva ezzel a borítékolható és helyi Fidesz számára felettébb értékes jóindulatát.

Hogy ehhez mit szól az MSZP különböző szintű vezetése, nyilván érdekes kérdés. A helyi szervezet különös manővereit eddig mindenesetre némán szemlélték. Ez ugye azzal indult, hogy keményen beleálltak az ellenzéki összefogásba, majd gyorsan-sebesen ki is álltak belőle. Próbálták magukkal húzni a DK-t is, sikertelenül. Volt némi áttételes szivárogtatás a Fideszhez. Végül a Holnapra ráindították a „hiteles ellenzéki összefogást”, melynek óriásplakátjai a korábbi fideszes plakáthelyeken jelentek meg.  Ezek után szinte törvényszerű, hogy az MSZP bálinti elnökét a Fidesz frakció is hasznos tagként kezeli. Persze e pályaív a maga nemében mégiscsak országos kuriózum, illetékes helyen, ha nem is szélvészgyorsasággal, de egyszer talán mégis feltűnhet valakinek.

Tizenkét dühös ember (amerikai filmdráma, 1957).

A jelenlegi 6:6-os patthelyzet miatt a helyi politika meglehetősen izgalmassá vált.  A Fidesz számára az a többség elvesztése, a mindössze öt testületi hely nyilván nagy csalódás. A polgármesteri tisztséget azonban megtartották, a párt képviselő-jelöltjei összesen valamivel kevesebb, ha az általuk támogatott függetlent is hozzájuk számítjuk, valamivel több szavazatot kaptak, mint a Holnapéi. Ha nagyon akarják, magyarázhatják úgy a történteket, hogy a Borkai-ügy és a kapufáról kétszer is kifelé pattanó labda – az egyik választókerületben 4, a másikban 10 szavazattal veszítettek – akadályozta meg a többségi pozíció megtartását, amennyiben újabb voksolás lesz, ezen nyernek. Az e megközelítésbe kapaszkodásuk látható abból, hogy a tisztségek elosztására Elek Sándor eddig a Fidesz&szoc. további dominanciáját biztosító, egyoldalú javaslatokat tett, az érdemi együttműködést nem kezdte meg a Holnappal, függetlenül a választások eredményétől.   

Ez a teória azonban meglehetősen gyenge lábakon áll. A helyi Fidesz működésével kapcsolatban a hatalmi arrogancia, egyfajta éretlen akarnokság vádja jobb- és baloldalról egyaránt megfogalmazódott. Ha a testület feloszlatása lesz a cél, hónapok telnek el értelmetlenül, amit nem biztos, hogy megengedhetnek maguknak. Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Holnap Egyesület mindössze egyetlen szűk év építkezése nyomán vált versenyképes ellenfelükké. Jelöltjei a 8-ból 5 választókerületben nyertek! Ki gondolta volna, hogy a tehetséges, de viszonylag kevésbé ismert Bruder Márton legyőzi a helyi választások egyik többszörös championját, az iskolaigazgató Palkóné Szabó Gabriellát?! Holott a holnaposoknak nem voltak óriásplakátjaik, nem tolták meg őket közpénzből finanszírozott kiadványok a kampány finisében, a polgármester-jelöltjük Facebook oldalát sem szerződéses külsősök szerkesztették. Arra a sajtóra, amit a fideszesek készen kaptak, ők összedobták a pénzt, (meg úgy általában mindenre). Riválisuk kipárnázottságát önmaguk számára nagy iramot diktálva, elszántsággal, tudatossággal, felkészültséggel máris képesek voltak kiegyenlíteni. A „tűz”, amely a mai, itteni Fideszben csak pislákol, a Holnapnál lobog, és még erősödhet is.

A választásokon kirajzolódó tendenciák tehát a civileknek kedveznek. Ha kívülről nem tudják az egységüket megbontani és folytatják az átgondolt szervezetépítést, egy olyan helyi lokálpatrióta erővé válhatnak, amelyhez hasonló már számos településen sikeresen vette kézbe a dolgokat.

Ehhez a Holnap sokirányú befogadóképessége és elvi alapállása jó kiindulási pont. Vezetőjük, Szőke Péter integráló képessége, állhatatossága és hitelessége ugyancsak. Ő most még elsősorban a szervezete kampányát menedzselte, személyes kampánya gyakorlatilag alig látszott, ehhez képest viszonylag jó eredményt ért el (42 százalék, 2297 szavazat). Ha lesz energia civilben a mérnök-informatikus önkormányzati képviselő városvezetői „felépítésére”, ennél jobban is szerepelhet.    

Elek Sándor pedig mérlegelheti, hogy milyen forgatókönyvet szeretne. Ha nem törekszik a képviselő-testületi munka beindítására, akkor vélhetően a Tizenkét dühös ember lesz műsoron. Ami persze arról szól, hogy a szívós meggyőző erő mégiscsak célt ér. Felőrli a téves látszatot. Vagyis ennek a darabnak a végén akár még az is kiderülhet, hogy az 52 százalékos eredményével együtt messze nincs akkor szükség rá, ahogy azt ma többen – esetleg ő maga is – gondolják.

Az igazi teszt ugyanis most jön. A képviselő-testületi arányok miatt kialakult patthelyzetben a frusztráció már ma is érezhető a városban, és amikor beindul egymás javaslatainak blokkolása, ez lesz még nagyobb is. Jóval többen, mint tizenketten lesznek itt dühösek. Ebben a helyzetben kellene egy valódi városvezető, aki legalább megpróbál együttműködést keresni, lecsillapítani a kedélyeket és érettséget mutatva megadja a közös munka esélyét. Vagyis nem játszik alá a pozíciót kézből kiadni nem hajlandó övéi véd és dacszövetségének, nem csak alibi javaslatokat tesz, és eljátssza az ezek leszavazása miatti műfelháborodást, hanem megérti és megérteti: a választók így döntöttek, próbáljunk tényleg megállapodni, aztán majd meglátjuk.

Sajnos az ilyen irányú elmozdulásnak egyelőre nyoma sincs. Így viszont hosszú, téli, értelmetlen hónapok elé nézünk, számosan meg fogják unni.

Sziráki András