Baloldaliként a Holnap csapatában
Engem a szociális érzékenységem vitt közelebb a közélethez. Mindig érdekelt a körülöttem élő emberek sorsa, azoké különösen, akik valamilyen okból segítségre szorulnak. Azt vettem észre, hogy sokszor egy kis jó szándékkal is nagy eredményeket lehet elérni. A méltó életkörülmények biztosításáért azonban az ehhez forrásokkal is rendelkező önkormányzatok nagyon sokat tehetnek.
Törökbálinton már régen szerettem volna egy csapathoz tartozni, amely számára az ember érték, nemcsak munkaerő és fogyasztó, 4-5 évente pedig választó. Így például szimpatikus volt számomra a helyi szocialisták közül Papp Béla, Gáldi György munkássága, tudása, személyisége.
Az idei önkormányzati választások előtt nagy örömmel csatlakoztam a Holnap csapatához, akiknek törekvésével, véleményével, tetteivel azonosulni tudok. Azt is jó volt tapasztalni, hogy a különböző gondolkodású emberek képesek nagyon jól együtt dolgozni, ha vannak közös értékeik. Ezt kellene általánossá tenni az országban.
Meg kell említenem ezzel kapcsolatban, hogy fölháborít gyönyörű szavunk, a NEMZET kisajátítása, hétköznapivá koptatása, politikai haszonszerzésre felhasználása. Úgy gondolom, hogy a NEMZET minden magyart jelenti és nemcsak azokat, akik valamilyen politikai oldalhoz tartoznak.
Ezen kívül is sok olyan dolgot látok magam körül, amelyek nagyon bosszantanak. Ilyen például az idősek ledegradálása, az, hogy a választások előtt utalványokkal vagy krumpliosztással akarják megvásárolni a szavazataikat, ahelyett, hogy tisztességes nyugdíjat adnának annak a generációnak, amely sokat tett az ország építéséért. A nyugdíjasok munkavállalásra buzdítását sem tartom jó megoldásnak. Nekik már pihenniük kellene és az unokákkal foglalkozni, a számukra biztosított tisztességes megélhetés mellett.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy a rokkantaknak 29 ezer forintos nyugdíjból kell megélniük. A közmunka nem pótolja a tisztességes kereseti lehetőséget, csak a napról napra vegetálást és a kiszolgáltatottságot tartja fenn.
Az én gyerekeim már kinőttek az iskolás korból, de így is aggaszt az oktatás felhígulása, a hajdan a szakmai tudás garanciáját jelentő végzettségek leértékelődése. Gyakran kérdezem magamtól, hogy mi lesz így, milyen jövőt biztosítunk a fiataloknak.
Sok kérdés van, amire keresni kell a válaszokat, hogy egy jobb országban élhessünk. Ezeket a válaszokat azonban csak akkor találjuk meg, ha mindenkire tekintettel vagyunk, és nem fogadjuk el, hogy az ország érdeke azonos a kevés kiváltságos kényelmes berendezkedésével.
Vallom, hogy Törökbálinton is őszintén ki kell kérni az itt élő emberek véleményét. Nincs szükség olyan látszat közmeghallgatásokra, amelyekkel mintha bevonnának minket a döntéshozatalba, holott csak alibinek használnak, miközben a vezetés magát dicséri.
Elutasítom a rongyrázást, a drága és értelmetlen látszatfejlesztéseket. Sajnos sok közpénz folyik el, ennyiből jobbat, többet is meg lehetett volna valósítani.
Erősíteni szeretném az idősek szociális segítését, a fiatalok számára pedig megvizsgálnám bérlakások építésének lehetőségét, hogy ne kelljen elmenniük arról a helyről, ahol felnőttek.
Sajnálom, hogy városunkban nem mindenki értette meg az együttes fellépés fontosságát és inkább a személyes érdekeit részesítette előnyben.
Úgy gondolom, hogy a Törökbálint Holnap megérdemli a baloldali szavazók támogatását. Természetesen a jobboldaliakét és másokét is, hiszen a civil szervezetek vezette, pártok által támogatott összefogás éppen a korábbi beidegződéseink megszüntetéséről, a közös értékekről szól.
Zsigmond Jánosné képviselőjelölt, 4. vk.