Törökbálinton egészen 2010-ig semmi nem történt a kerékpáros közlekedés elősegítése érdekében, mindössze  néhány kerékpártámaszt telepített a Kerekdomb Egyesület pályázati pénzből. Ekkor  képviselőként  elkezdtem  határozottabban  képviselni  ezt a témát, aminek néhány eredménye született:

  • évente 3-5 millió Ft-ot fordít az önkormányzat a kerékpáros fejlesztésekre
  • kerékpártámaszokat telepítettünk sok helyre, kerékpártároló épült a bálint márton iskola kertjébe
  • évről évre apró lépésekkel megkezdődött a kerékpáros nyomhálózat kialakítása, amelynek feladata, hogy  a fontosabb  célpontok  közötti útvonalakon  az autósok figyelmét  felhívja a kerékpárosok jelenlétére, illetve a forgalmas  utak keresztezésénél  segítse  a kerekezők észlelését.

Mondhatnánk,  hogy   ezek  nagy   eredmények,  de  ez  nem igaz. Ahhoz képest valóban eredmények, ha figyelembe vesszük, hogy  a  város  vezetői  eddig  csak gépjárművekben tudtak gondolkodni,  nem értették meg, hogy  a gyalogos  és kerékpáros közlekedés fejlesztése mindannyiunk számára hasznos, a település lesz élhetőbb és biztonságosabb tőle.

Akkor láthatjuk, hogy mennyire le vagyunk maradva, ha túltekintünk Törökbálint határán. Számos példát  lehet hozni arra, hogy ha megfelelő és biztonságos útvonalakat alakít ki egy város, akkor nagyon sokan kezdenek el (önként!) kerékpározni. Ez csökkenti az utakon lévő autók számát és a torlódást. és a legfontosabb: a sok kerékpáros és gyalogos jelenléte az utakon növeli a közlekedés biztonságát!

A nyomhálózat  egy szükséges  nulladik  lépés volt, de tovább kell lépnie Törökbálintnak. Olyan közlekedési környezetet kell kialakítani, amelyben a felnőttek és a gyerekek is biztonságban érzik magukat, és amelyben  érdemes  kerékpárra ülni  autók használata   helyett.  Végre   meg   kell   születni   egy   hosszú távú tervnek, amely olyan megoldásokat céloz, amelyek a kerékpáros közlekedést  tényleg  vonzóvá,  valós alternatívává teszik sokak számára.

Jelentős előrelépést csak nagyobb beruházásokkal lehet elérni, ilyenek többek között az alábbiak:

  • gyalogos-kerékpáros tengely kialakítása a Géza fejedelem útja és a Bajcsy-Zsilinszky út mentén a Szabadság tértől a Törökbálinti tóig, amelyből kiágazik egy
  • kerékpárút, amely a  vasútállomást   érintve  Budaörsre,  a Törökugrató irányába vezet
  • a Mária segíts!  kápolnától   a  Raktárvárosi  út  mellett  a DEPO-t  érintve a patak  mellé  tervezett Budapest-Balaton kerékpárutat el kell érni
  • a Dulácska völgyhídtól  az Auchanig megtervezett utat meg kell építeni.

Ezek sok tíz- vagy százmilliós tételek, biztos nem megy egyik napról a másikra, de ha figyel rá a település vezetése,  akkor egy-két ciklus alatt megvalósíthatók a fenti elképzelések, külső pályázati források bevonásával.

Elek   Sándor   többször    kifejtette   már,   hogy   „néhány   tíz kerékpáros”    érdekében     nem     szándékozik      komolyabb fejlesztéseket támogatni Törökbálinton, csak majd ha tömegek kerékpároznak. Én úgy gondolom, hogy a megfelelő feltételek kialakítása ez  első lépés.  Amíg  nem  érzik biztonságosnak   a Törökbálintiak  a  kerékpározást,  addig  nem  fogják  engedni iskolába bringázni  a gyerekeket, nem fogják a vásárláshoz, a postára menéshez, a hivatali ügyek intézéséhez igénybe venni ezt a közlekedési eszközt. Addig  marad az autó, a benzingőz, a por, a zaj, a forgalom, a parkolók hiánya. Biztos ez a jó irány? Kicsit  magasabbról  tekintve  elemi  érdeke  minden  felelősen gondolkodó   településnek     a     kerékpározás     fejlesztése: egészségmegőrző,           környezetvédelmi,           klímavédelmi és   közösségi    célokat   is   szolgál   egyszerre   a   kerékpáros infrastruktúra. Fontos, hogy ezt felismerje a város vezetése, és végre ne a maradék elvén, hanem valódi súlyának megfelelően kezelje a kerékpáros közlekedés  fejlesztését Törökbálinton. A Törökbálint Holnap Egyesület ezért is dolgozik!