Gyakran elfeledkezünk a legtermészetesebb közlekedési módról, a gyaloglásról. Az utak tervezése során mindenki az autók igényeinek kielégítésén dolgozik – elég széles legyen, elég gyorsan lehessen menni, elég parkolóhely legyen. Ezek természetesen fontos szempontok a főbb közlekedési útvonalakon. De mi van az emberekkel?
Ha körülnézünk Törökbálinton, szomorú képet látunk:
- jelenleg ott nincs elég széles járda, ahol kellene (az iskolák felé a szülő a gyereke kezét fogva sem tud haladni, nemhogy egy szembejövőt kikerülni)
- oda építünk járdát, ahova nem kellene (kisforgalmú utcába, ahol a kerítés mellett parkolnak az autók, és mindenki az úttesten közlekedik)
- több helyen egyszerűen hiányzik a járda (például a bajcsy-zsilinszky utca egyik oldalán)
- néhány csomóponton lehetetlen gyalog átjutni (ilyen a Bajor Gizi utca – Bajcsy-Zsilinszky utca csomópontja)
- a meglévő zebrák egy része veszélyes, nincs megfelelően kivilágítva, semmi nem kényszeríti lassításra az autóvezetőket.
Ha arra gondolunk, hogy a településünk legfontosabb lakói, a gyerekek hogyan tudnak közlekedni, biztonságban vannak-e, még rosszabb a helyzet. Szülők tömege nem meri jelenleg elengedni egyedül a gyermekét a városban. Egy település élhetőségét, biztonságát nagyon jól tükrözi, hogy a gyerekeket milyen kortól engedik egyedül közlekedni. Jelenleg a diákjaink 60-70%-át autóval viszik reggelente az iskolába, pedig biztos, hogy egy jelentős részük sétatávolságon belül lakik.
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a gyalogos közlekedésre, mint önálló közlekedési módra tekintsünk. Túl kell lépni azon az ósdi megközelítésen, hogy a gyalogosoknak mindig csak a maradék helyet kínáljuk – majd kikerülik egymást, majd megoldják. tudatosan szeretnénk a jövőben alakítani településünket a gyalogosok szempontjából is. Célunk, hogy minden fontosabb irányban a járdák megfelelő szélességűek legyenek, az utakat biztonságosan lehessen keresztezni, és ezeken mindenki – akár babakocsival vagy kerekesszékkel is – kényelmesen haladhasson.