Állítsuk meg az „oktatási bevándorlást”
avagy miért vannak teli óvodáink, iskoláink nem törökbálinti gyermekekkel
Néhány évvel ezelőtt, az iskolák állami fenntartásba vétele után – akkor még igazgatóhelyettesként – kimutatást kellett készítenem, hogy a Bálint Márton Iskola tanulóinak mekkora része külsős, nem törökbálinti. A kimutatás eredményét nem küldhettem meg közvetlenül az önkormányzatnak, mivel azt csak a fenntartó, a KLIK Érdi Tankerülete tehette meg, de az így is eljutott az illetékesekhez. Az eredmény szerint a középiskola tanulóinak 2/3 része más településről jár hozzánk. Mivel a középiskolai oktatás önként vállalt feladat, és beiskolázási körzet sincs ezen az iskolafokon, ez nem feltétlenül probléma, bár vannak olyan vélemények, miszerint ezen is változtatni kellene. Ugyanez a jelenség azonban súlyos problémaként jelentkezik az általános iskolák esetében.
Lokálpatriótának lenni helyhez kötődést, a helyi érdekek támogatását jelenti. A lokálpatrióta szereti városát, büszke értékeire, ragaszkodik otthonához. Fontosak számára a régi dolgok, de azon munkálkodik, hogy települése újakkal is gyarapodjon. Mi, a 
Sokan ismerik Goebbels és Sztálin jól bevált propagandamódszereit. Az egyik például:
Törökbálint életében időről időre előtérbe kerülnek a nyári víznyomásproblémák. Az önkormányzatnak mindig nagy körültekintéssel, koncepcionálisan kell a kérdést kezelnie, a vízbiztonsági kérdést szem előtt tartva. Sok régi törökbálinti emlékszik, az újabban ideérkezők pedig jó, ha tudják, hogy a 2000-es évek elején, a nyári aszályos hónapokban Törökbálint magasabban fekvő területein (Erdő és Márta utca, Felsővár utca) nem volt megfelelő víznyomás. 2005-ben, Dr. Albert Gábor képviselősége idején épült meg Annahegy közműfejlesztésével együtt, címzett támogatásból az úgynevezett második nyomásövezet, mely a magasabban fekvő területeken is biztosította a megfelelő víznyomást. A Szabadházihegyen, a Zengő utca felső szakaszán és a Villányi utca egyes részein minden évben ugyancsak visszatérő probléma az akadozó vízszolgáltatás.
Az elmúlt négy és fél évben a törökbálinti játszótereken érdemi fejlesztés nem történt, de a választások közeledtével a jelenlegi polgármester – felébredve Csipkerózsika álmából – nyár közepén hirdetett egy 25 millió forintos játszótér-felújítási programot. Örvendetes, hogy Egyesületünk kezdeményezései (pl.: közösségi területrendezés, szemétszedés, illegális hulladék elleni harc, játszótér felújítás) a még regnáló városvezetők számára követendő mintát jelentenek. Célunk, hogy az Önkormányzat a jövőben – az itt élőkkel együttműködve – folyamatosan foglalkozzon felújításokkal, apróbb fejlesztésekkel, és ezek a kérdések ne csak a választás előtt pár hónappal váljanak fontossá, ráadásul a politikai ellenfelek hatására. A játszótereken végzendő nagyobb felújítási munkákat megfelelő ütemezés esetén nem nyár végén, hanem a tavasz folyamán szükséges elvégezni, hogy a nyári szünet elejétől a gyerekek már a megújult játékokat vehessék igénybe.