„El a kezekkel a gyerekektől!”, rendben, de kinek a kezeivel el?!
Néhány napja a testületi ülésen a TH-sok veretes kioktatásban részesültek az egyik fideszes képviselő részéről: a gyermekétkeztetési tapasztalatok gyűjtése súlyos adatvédelmi probléma, hagyják békén az iskolákat és az óvodákat! Hozzátehette volna, hogy egyébként is kár a srácok étkezése miatt aggódni, hiszen kaptak elég csokit, amikor kivitték őket az új tó mellé az országgyűlési képviselővel meg a polgármesterrel közös – buzgón fotózott, Facebookra kitett – luftballoneregetésre.
Törökbálinton egészen 2010-ig semmi nem történt a kerékpáros közlekedés elősegítése érdekében, mindössze néhány kerékpártámaszt telepített a Kerekdomb Egyesület pályázati pénzből. Ekkor képviselőként elkezdtem határozottabban képviselni ezt a témát, aminek néhány eredménye született:
Gyakran elfeledkezünk a legtermészetesebb közlekedési módról, a gyaloglásról. Az utak tervezése során mindenki az autók igényeinek kielégítésén dolgozik – elég széles legyen, elég gyorsan lehessen menni, elég parkolóhely legyen. Ezek természetesen fontos szempontok a főbb közlekedési útvonalakon. De mi van az emberekkel?