Bruder Márton
Állítsuk meg a pazarlást!
Évek óta maradnak el a beígért fejlesztések a városban, a városvezetés sok helyen több évtizedes adósságokkal rendelkezik a szükséges fejlesztések megvalósítása kapcsán. Városunkban annak ellenére nem valósulnak meg kisebb vagy nagyobb beruházások, hogy Törökbálint egy kifejezetten jómódú település, országosan összehasonlítva magas a helyi adók mértéke, a város költségvetése sokszorosan meghaladja a legtöbb hasonló méretű magyar város költségvetését. Sokan felteszik a kérdést, hogy a város eladósítása miatt jelentősen beszűkülő fejlesztési források mellett miként szeretnénk programunkat megvalósítani? A válaszunk: a mérhetetlen pazarlás megállításával!
Felejtsük el a lakótelepesítést!
Engem a szociális érzékenységem vitt közelebb a közélethez. Mindig érdekelt a körülöttem élő emberek sorsa, azoké különösen, akik valamilyen okból segítségre szorulnak. Azt vettem észre, hogy sokszor egy kis jó szándékkal is nagy eredményeket lehet elérni. A méltó életkörülmények biztosításáért azonban az ehhez forrásokkal is rendelkező önkormányzatok nagyon sokat tehetnek.
Sokan kérdezik tőlem, mit keresek Fidesz szimpatizánsként a Holnaposok között. Nekik szoktam elmesélni, hány hozzám hasonlóan gondolkodó barátom, ismerősöm van, akit annyira elszomorít a törökbálinti városvezetés politikája, hogy – más keresztény konzervatív alternatíva nem lévén – inkább el sem megy szavazni, mert ez a Fidesz itt nem az a Fidesz! Sajnos igazat kell adnom nekik. Hol vannak már azok az idők, amikor minden választás alkalmával tüntetőleg, büszkén, narancssárga tollal írtuk alá a névjegyzéket és húztuk az X-et a Fidesznek, vagy amikor kipirult arccal vittük Rockenbauer Zoli mellett a Fidesz zászlót a taxis blokád alatt a pesti utcákon és torunkban dobogó szívvel skandáltuk: “Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”
Szinte napra pontosan öt esztendővel ezelőtt, 2014 szeptemberében – az utolsó képviselő-testületi ülésen, melyet polgármesterként még én vezettem –, csúfos kudarcot vallottam egy szavazásnál. Előterjesztésem az Önkormányzat és a helyi civil szervezetek kapcsolatrendszeréről, a Civil Kerekasztal létrehozásáról szólt. A 12 fős Képviselő-testületből mindössze négyen támogatták, ketten szerényen tartózkodtak, hatan pedig határozottan ellene szavaztak. A téma nem volt előzmény nélküli. Akkor már több mint egy éve foglalkozott a kérdéssel az Önkormányzat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megoldáshoz, a jó döntéshez vezető út leginkább azért látszott rögösnek, mert regnáló képviselőink többsége nehezen, vagy egyáltalán nem értette meg – de az is lehet, hogy nagyon is értette –, mi a különbség a képviseleti és a részvételi demokrácia között.
Törökbálinton egészen 2010-ig semmi nem történt a kerékpáros közlekedés elősegítése érdekében, mindössze néhány kerékpártámaszt telepített a Kerekdomb Egyesület pályázati pénzből. Ekkor képviselőként elkezdtem határozottabban képviselni ezt a témát, aminek néhány eredménye született: