Dr. Albert Gábor
Az üdülőterületek jövője
A folyamatos és átgondolt fejlesztések csak a kiadások csökkentése (pl. a látványberuházások elhagyása) és a bevételek növelése
(pl. sikeres pályázatok) révén valósíthatók meg. A források elosztásánál az arányosság elvének is meg kell jelennie. Már 2017 novemberében azt javasoltam, hogy a fejlesztési, felújítási források tervezésekor ne csak a városházát kiszolgáló beruházások kapjanak prioritást, mert akkor nem jut kellő forrás a város egészétől elkülönült részek (pl. az üdülőterületek) fejlesztésére, és ezáltal sérül az arányosság elve. Javaslatom nem kapott többségi támogatást. Vajon a városháza előtt a szökőkút vagy az okospad megépítése nem várhatott volna néhány évig? Vajon mennyire volt fontos a városházán az árnyékoló üveglamellát felszerelni nagyjából bruttó 86 millió forintért? Ebből a látványberuházásra fordított összegből néhány gyűjtőutat már régen fel lehetett volna újítani Annahegyen (pl. a Kertész utcát), a Bunth oldalon (pl. a Kilátó vagy a Hegyfok utcát), a Szabadházi hegyen (pl. a Mecsek vagy a Villányi utcát). De a mellékutcák folyamatos karbantartására is jutott volna elegendő összeg.
Az önkormányzati lap júliusi számában „Felülvizsgálják a turistajelzéseket” címmel cikk jelent meg a turistajelek újrafestéséről, és arról, hogy „a zöld jelzést egy úgynevezett tereplépcső megépítésével vezetik rá a piros jelzésre, ezzel bekapcsolva azt a működő turistaút-hálózatba.” A cikk egyrészt önkormányzati fegyvertényként tünteti fel a turistaút-hálózat megújítását, másrészt néhány fontos információt nem említ. A turistajelzések megújítására a Magyar Természetjáró Szövetségnél a Kerekdomb Egyesület pályázott – furcsa, hogy a cikk erről hallgat. A pályázati megbízott jómagam voltam. Három egyesületi család segített a jelhálózat újrafestésében, összesen 8,8 km-nyi jelzést (piros sáv, zöld sáv, piros kereszt, piros négyzet, zöld háromszög) festettünk újra a nyár folyamán, és a szeptember 2-i határidőre sikerült elkészülnünk. Holló Zsuzsa főkertész segítségével többször is egyeztettünk az összekötő út ügyében a Pilisi Parkerdő munkatársaival, de a tereplépcső csak egyik, nem végleges javaslatként hangzott el.
Törökbálinton egészen 2010-ig semmi nem történt a kerékpáros közlekedés elősegítése érdekében, mindössze néhány kerékpártámaszt telepített a Kerekdomb Egyesület pályázati pénzből. Ekkor képviselőként elkezdtem határozottabban képviselni ezt a témát, aminek néhány eredménye született:
A Törökbálintiak többsége autóval vagy busszal utazik a főváros felé, jóval kisebb százalékuk közlekedik kerékpárral vagy vonattal. Városunkban alapvetően jó a buszhálózat, amely több átszállási lehetőséget is biztosít. Idén júliustól életbe lépett a közös viteldíjrendszer is, mely sok ember közlekedési szokását változtatta meg, nagymértékben javítva azt.
Gyakran elfeledkezünk a legtermészetesebb közlekedési módról, a gyaloglásról. Az utak tervezése során mindenki az autók igényeinek kielégítésén dolgozik – elég széles legyen, elég gyorsan lehessen menni, elég parkolóhely legyen. Ezek természetesen fontos szempontok a főbb közlekedési útvonalakon. De mi van az emberekkel?
Németh Balázs: Az átmenő forgalom és a zajterhelés fojtogató gyűrűjében élünk Törökbálinton. Dr. Albert Gábort kérdeztük erről, aki a Törökbálint Holnap Egyesület színeiben vállal képviselőjelöltséget az őszi önkormányzati választáson.
