Színház vagy együttműködés?
Nincs szükség két fideszes, így összesen három alpolgármesterre, az ellenőrzési feladatokat ellátó pénzügyi bizottságot pedig ne a Fidesz frakcióba beépült MSZP-s vezesse!
„Milyen gesztusokat kellene még tennem?” – kérdezi Elek Sándor. Semmilyeneket! Korrekt javaslatra lenne szükség. Ehelyett a „színház” folytatódik.
A hétfőn megtartott informális testületi ülés – ami tulajdonképpen egy nem nyilvános megbeszélés – után sajnálattal láttuk, hogy a polgármester úr éppen azt a kettős beszédet folytatja, aminek az abbahagyására kértük. Szerettük volna, ha befejezi, hogy a testületi ülésen vagy előttünk a közös felelősségre apelláló városvezetőt alakítja, majd a tárgyalás végeztével szalad Facebook posztot írni, ami arról szól, hogy például én hatalommániás vagyok, vagy a Törökbálint Holnap Egyesület egy önmagával egyetérteni képtelen, telhetetlen társaság. Ehhez elmondja a tényeknek azt a részét, amelyekről úgy gondolja, hogy a rágalmait alátámasztja. Aztán úgy tesz, mint a gyerek, aki ha a kezével eltakarja a szemét, azt hiszi, hogy nem látják.
Az utolsó pillanatban – többek között a Törökbálint Holnap Egyesület egyik képviselőjének kezdeményezésére – a házasságkötőbe meghirdetett közmeghallgatás helyszíne a színházterem lett. Az utóbbi hetekben érzékelhető volt a helyi politika iránti felfokozott érdeklődés, így az első rendes képviselő-testületi ülésre alig tudtak bezsúfolódni a városházára váratlanul nagy számban érkezett kíváncsiak. Ezek után biztosnak tűnt, hogy ezúttal is a szokottnál jóval többen jönnek el, így a részvételhez képest alkalmatlan helyszínt a régi beidegződések diktálhatták. Ám szerencsére a városvezetés észbekapott, igazolva ezzel, hogy egyrészt „jobb későn, mint soha”, másrészt a jó harminc éve divatba jött szállóigét, mely szerint „a demokráciát (újra)tanulni kell”. 
A termet – legalábbis eleinte – teljes egészében megtöltő közönség érdeklődése mellett, mintegy öt és fél órán át tanácskozott november 13-án a városi képviselő-testület a megalakulása utáni első ülésén. Amint az várható volt, alpolgármestert nem sikerült választani. Annak ellenére sem, hogy felgyorsultak az események, Elek Sándor polgármester ugyanis e napirendi pontnál jól előkészített javaslat helyett egy mozgóárus étlapját bocsátotta a képviselők elé. Eredetileg párttársát, Földvári Lászlót javasolta a tisztség betöltésére. Majd egyetlen nappal az ülés előtt alternatív kezdeményezést tett: Földvári Lászlót és Szőke Pétert (Törökbálint Holnap Egyesület) főállású, Géczy Krisztiánt (Fidesz) társadalmi megbízatású státuszban ajánlotta, amivel háromra nőtt volna az alpolgármesterek száma. Második lehetőségként az előző ciklusban a tisztséget betöltő Földvári-Géczy duóban gondolkodott.
A képviselő-testület alakuló ülését a helyi választási bizottság tagjaként az első sorból figyelve, számomra a probléma mélysége most vált világossá. A Törökbálint Holnap Egyesületnek a képviselő-testület felét kitevő képviselői csoportja ez alkalommal szervezetten, tömören felhozott néhány helyi politikai kérdést. Kérték programjuk fő témáinak felvételét a testület munkatervébe. Mindez ott többféle helytelenítő reakciót váltott ki.
Az elmúlt időszakban nagyon távol került a politika az emberektől, már a helyi politika is. Ez így nincs rendjén, egy helyi képviselő nem ülhet „elefántcsont toronyban”, messze az emberektől, még ha a „képviseleti demokrácia” ezt is sugallja. Velük együttműködve, őket meghallgatva kell feltárni a problémákat, és megoldást találni rájuk. Az emberek „kollektív tudata” mindig bölcsebb az egyénekénél. Augusztus hónap folyamán húsz helyen, húsz időpontban tartottunk „utcafórumot”, hogy találkozhassunk a Törökbálintiakkal, a 8. számú választókerület lakosaival, meghallgathassuk véleményüket, problémáikat, elképzeléseiket.
Felejtsük el a lakótelepesítést!
Engem a szociális érzékenységem vitt közelebb a közélethez. Mindig érdekelt a körülöttem élő emberek sorsa, azoké különösen, akik valamilyen okból segítségre szorulnak. Azt vettem észre, hogy sokszor egy kis jó szándékkal is nagy eredményeket lehet elérni. A méltó életkörülmények biztosításáért azonban az ehhez forrásokkal is rendelkező önkormányzatok nagyon sokat tehetnek.