Szőke Péter
Nem kell lakótelep
Felejtsük el a lakótelepesítést!
Hogyan kaphat zöld utat egy lakótelep építésének terve a kertvárosias zöldövezetben? Van, amikor tudatlanságól. Emlékszem, annak idején mennyire megdöbbentett a hír: a lakóhelyünk közvetlen szomszédságában szinte egy kisváros épül, 1040 lakás! Ez 2010-ben történt. A helyzet azért is felfoghatatlan volt, mert ezt senki sem akarta. Még azok sem, akik az építési szabályok elfogadásával a beruházást lehetővé tették. Egyikük-másikuk igyekezett palástolni az érzéseit, ám ők is meg voltak lepve, de nem akarták elismerni, hogy fogalmuk se volt arról, mit döntöttek el.
Engem a szociális érzékenységem vitt közelebb a közélethez. Mindig érdekelt a körülöttem élő emberek sorsa, azoké különösen, akik valamilyen okból segítségre szorulnak. Azt vettem észre, hogy sokszor egy kis jó szándékkal is nagy eredményeket lehet elérni. A méltó életkörülmények biztosításáért azonban az ehhez forrásokkal is rendelkező önkormányzatok nagyon sokat tehetnek.
Sokan kérdezik tőlem, mit keresek Fidesz szimpatizánsként a Holnaposok között. Nekik szoktam elmesélni, hány hozzám hasonlóan gondolkodó barátom, ismerősöm van, akit annyira elszomorít a törökbálinti városvezetés politikája, hogy – más keresztény konzervatív alternatíva nem lévén – inkább el sem megy szavazni, mert ez a Fidesz itt nem az a Fidesz! Sajnos igazat kell adnom nekik. Hol vannak már azok az idők, amikor minden választás alkalmával tüntetőleg, büszkén, narancssárga tollal írtuk alá a névjegyzéket és húztuk az X-et a Fidesznek, vagy amikor kipirult arccal vittük Rockenbauer Zoli mellett a Fidesz zászlót a taxis blokád alatt a pesti utcákon és torunkban dobogó szívvel skandáltuk: “Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”
Szinte napra pontosan öt esztendővel ezelőtt, 2014 szeptemberében – az utolsó képviselő-testületi ülésen, melyet polgármesterként még én vezettem –, csúfos kudarcot vallottam egy szavazásnál. Előterjesztésem az Önkormányzat és a helyi civil szervezetek kapcsolatrendszeréről, a Civil Kerekasztal létrehozásáról szólt. A 12 fős Képviselő-testületből mindössze négyen támogatták, ketten szerényen tartózkodtak, hatan pedig határozottan ellene szavaztak. A téma nem volt előzmény nélküli. Akkor már több mint egy éve foglalkozott a kérdéssel az Önkormányzat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megoldáshoz, a jó döntéshez vezető út leginkább azért látszott rögösnek, mert regnáló képviselőink többsége nehezen, vagy egyáltalán nem értette meg – de az is lehet, hogy nagyon is értette –, mi a különbség a képviseleti és a részvételi demokrácia között.
Ennek az országnak a közéletét lehetőleg minél rövidebb időn belül új alapokra kell helyezni! Nem tudjuk elképzelni, hogy hazánkban hosszú ideig tartson egy olyan uralom, amelyben a legvastagabb bőr az arcbőr, és a legfőbb erény a gátlástalanság, amelyben ömlik az öntömjénező propaganda, miközben lassanként minden mozdítható eltűnik.
A Törökbálint Holnap Egyesület jó példája annak, hogy a helyi ügyeket az országos pártpolitika ellentétein túllépve, az itt élők összefogásával kell intézni. Ez az egyesület helyben élő lokálpatrióták csapata, akik a törökbálinti problémák megoldásába, az itteni ügyek intézésébe szívesen fektetnek energiát. A THE csapatában sok jobboldali, baloldali és magát középre helyező lokálpatrióta dolgozik. A közös hangot, a közös értéket a törökbálinti közügyek elsődlegessége adja számunkra.
A folyamatos és átgondolt fejlesztések csak a kiadások csökkentése (pl. a látványberuházások elhagyása) és a bevételek növelése
Az önkormányzati lap júliusi számában „Felülvizsgálják a turistajelzéseket” címmel cikk jelent meg a turistajelek újrafestéséről, és arról, hogy „a zöld jelzést egy úgynevezett tereplépcső megépítésével vezetik rá a piros jelzésre, ezzel bekapcsolva azt a működő turistaút-hálózatba.” A cikk egyrészt önkormányzati fegyvertényként tünteti fel a turistaút-hálózat megújítását, másrészt néhány fontos információt nem említ. A turistajelzések megújítására a Magyar Természetjáró Szövetségnél a Kerekdomb Egyesület pályázott – furcsa, hogy a cikk erről hallgat. A pályázati megbízott jómagam voltam. Három egyesületi család segített a jelhálózat újrafestésében, összesen 8,8 km-nyi jelzést (piros sáv, zöld sáv, piros kereszt, piros négyzet, zöld háromszög) festettünk újra a nyár folyamán, és a szeptember 2-i határidőre sikerült elkészülnünk. Holló Zsuzsa főkertész segítségével többször is egyeztettünk az összekötő út ügyében a Pilisi Parkerdő munkatársaival, de a tereplépcső csak egyik, nem végleges javaslatként hangzott el.