A kerékpáros közlekedés fejlődése Törökbálinton
Törökbálinton egészen 2010-ig semmi nem történt a kerékpáros közlekedés elősegítése érdekében, mindössze néhány kerékpártámaszt telepített a Kerekdomb Egyesület pályázati pénzből. Ekkor képviselőként elkezdtem határozottabban képviselni ezt a témát, aminek néhány eredménye született:
- évente 3-5 millió Ft-ot fordít az önkormányzat a kerékpáros fejlesztésekre
- kerékpártámaszokat telepítettünk sok helyre, kerékpártároló épült a bálint márton iskola kertjébe
- évről évre apró lépésekkel megkezdődött a kerékpáros nyomhálózat kialakítása, amelynek feladata, hogy a fontosabb célpontok közötti útvonalakon az autósok figyelmét felhívja a kerékpárosok jelenlétére, illetve a forgalmas utak keresztezésénél segítse a kerekezők észlelését.
A Törökbálintiak többsége autóval vagy busszal utazik a főváros felé, jóval kisebb százalékuk közlekedik kerékpárral vagy vonattal. Városunkban alapvetően jó a buszhálózat, amely több átszállási lehetőséget is biztosít. Idén júliustól életbe lépett a közös viteldíjrendszer is, mely sok ember közlekedési szokását változtatta meg, nagymértékben javítva azt.
Gyakran elfeledkezünk a legtermészetesebb közlekedési módról, a gyaloglásról. Az utak tervezése során mindenki az autók igényeinek kielégítésén dolgozik – elég széles legyen, elég gyorsan lehessen menni, elég parkolóhely legyen. Ezek természetesen fontos szempontok a főbb közlekedési útvonalakon. De mi van az emberekkel?
Néhány évvel ezelőtt, az iskolák állami fenntartásba vétele után – akkor még igazgatóhelyettesként – kimutatást kellett készítenem, hogy a Bálint Márton Iskola tanulóinak mekkora része külsős, nem törökbálinti. A kimutatás eredményét nem küldhettem meg közvetlenül az önkormányzatnak, mivel azt csak a fenntartó, a KLIK Érdi Tankerülete tehette meg, de az így is eljutott az illetékesekhez. Az eredmény szerint a középiskola tanulóinak 2/3 része más településről jár hozzánk. Mivel a középiskolai oktatás önként vállalt feladat, és beiskolázási körzet sincs ezen az iskolafokon, ez nem feltétlenül probléma, bár vannak olyan vélemények, miszerint ezen is változtatni kellene. Ugyanez a jelenség azonban súlyos problémaként jelentkezik az általános iskolák esetében.
Lokálpatriótának lenni helyhez kötődést, a helyi érdekek támogatását jelenti. A lokálpatrióta szereti városát, büszke értékeire, ragaszkodik otthonához. Fontosak számára a régi dolgok, de azon munkálkodik, hogy települése újakkal is gyarapodjon. Mi, a 
Sokan ismerik Goebbels és Sztálin jól bevált propagandamódszereit. Az egyik például:
Törökbálint életében időről időre előtérbe kerülnek a nyári víznyomásproblémák. Az önkormányzatnak mindig nagy körültekintéssel, koncepcionálisan kell a kérdést kezelnie, a vízbiztonsági kérdést szem előtt tartva. Sok régi törökbálinti emlékszik, az újabban ideérkezők pedig jó, ha tudják, hogy a 2000-es évek elején, a nyári aszályos hónapokban Törökbálint magasabban fekvő területein (Erdő és Márta utca, Felsővár utca) nem volt megfelelő víznyomás. 2005-ben, Dr. Albert Gábor képviselősége idején épült meg Annahegy közműfejlesztésével együtt, címzett támogatásból az úgynevezett második nyomásövezet, mely a magasabban fekvő területeken is biztosította a megfelelő víznyomást. A Szabadházihegyen, a Zengő utca felső szakaszán és a Villányi utca egyes részein minden évben ugyancsak visszatérő probléma az akadozó vízszolgáltatás.