Autópályák és a zaj
Mindannyian naponta érzékeljük, hogy Törökbálint – Magyarországon egyedülállóan – három autópálya csomópontjában fekszik. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is.
Az autóval vagy busszal közlekedők számára az autópályák a gyors közlekedés lehetőségét biztosítják, a település számára jelentős – lényegében kihasználatlan – gazdaságfejlesztési potenciált rejtenek magukban, azonban mindannyiunk számára problémaként jelentkezik a közelünkben naponta elhaladó sok tízezer gépjármű okozta zaj- és légszennyezés.
Néhány évvel ezelőtt, az iskolák állami fenntartásba vétele után – akkor még igazgatóhelyettesként – kimutatást kellett készítenem, hogy a Bálint Márton Iskola tanulóinak mekkora része külsős, nem törökbálinti. A kimutatás eredményét nem küldhettem meg közvetlenül az önkormányzatnak, mivel azt csak a fenntartó, a KLIK Érdi Tankerülete tehette meg, de az így is eljutott az illetékesekhez. Az eredmény szerint a középiskola tanulóinak 2/3 része más településről jár hozzánk. Mivel a középiskolai oktatás önként vállalt feladat, és beiskolázási körzet sincs ezen az iskolafokon, ez nem feltétlenül probléma, bár vannak olyan vélemények, miszerint ezen is változtatni kellene. Ugyanez a jelenség azonban súlyos problémaként jelentkezik az általános iskolák esetében.
Lokálpatriótának lenni helyhez kötődést, a helyi érdekek támogatását jelenti. A lokálpatrióta szereti városát, büszke értékeire, ragaszkodik otthonához. Fontosak számára a régi dolgok, de azon munkálkodik, hogy települése újakkal is gyarapodjon. Mi, a 
Sokan ismerik Goebbels és Sztálin jól bevált propagandamódszereit. Az egyik például:
Törökbálint életében időről időre előtérbe kerülnek a nyári víznyomásproblémák. Az önkormányzatnak mindig nagy körültekintéssel, koncepcionálisan kell a kérdést kezelnie, a vízbiztonsági kérdést szem előtt tartva. Sok régi törökbálinti emlékszik, az újabban ideérkezők pedig jó, ha tudják, hogy a 2000-es évek elején, a nyári aszályos hónapokban Törökbálint magasabban fekvő területein (Erdő és Márta utca, Felsővár utca) nem volt megfelelő víznyomás. 2005-ben, Dr. Albert Gábor képviselősége idején épült meg Annahegy közműfejlesztésével együtt, címzett támogatásból az úgynevezett második nyomásövezet, mely a magasabban fekvő területeken is biztosította a megfelelő víznyomást. A Szabadházihegyen, a Zengő utca felső szakaszán és a Villányi utca egyes részein minden évben ugyancsak visszatérő probléma az akadozó vízszolgáltatás.