A választók nem kérnek elnézést
A képviselő-testület alakuló ülését a helyi választási bizottság tagjaként az első sorból figyelve, számomra a probléma mélysége most vált világossá. A Törökbálint Holnap Egyesületnek a képviselő-testület felét kitevő képviselői csoportja ez alkalommal szervezetten, tömören felhozott néhány helyi politikai kérdést. Kérték programjuk fő témáinak felvételét a testület munkatervébe. Mindez ott többféle helytelenítő reakciót váltott ki.
Nem így kellene viselkedni! – a jelenlévők egyik részének ez volt a véleménye. Ők ugyanis azt gondolták, hogy az alakuló ülés egy protokolláris rendezvény, amelyen a Himnusz és a Szózat eléneklése között kizárólag az előre egyeztetett, egyhangú döntéseket kell minél gyorsabban meghozni, slussz-passz. Éppen ezért ilyenkor, a meghívottak előtt nincs helye „politizálásnak”, mert az úgy néz ki, mintha a családtagok a vendégek előtt veszekednének, akik zavartan félrenéznek, hiszen ők nem ezért jöttek. A protokolláris idegrendszer köztudottan irtózik a vitától.
Az egyik fideszes képviselő a kollégái nevében kért elnézést az illetlen viselkedésért, a kampány folytatásának szükségtelenségéről beszélt. A jelenlévők egy része a hozzászólást tapssal honorálta. Megjegyzem, volt ellentétes vélemény is, egyik résztvevő az ülés után odasúgta: „Gratulálok a fiúknak, ütős volt”.
Az elmúlt időszakban nagyon távol került a politika az emberektől, már a helyi politika is. Ez így nincs rendjén, egy helyi képviselő nem ülhet „elefántcsont toronyban”, messze az emberektől, még ha a „képviseleti demokrácia” ezt is sugallja. Velük együttműködve, őket meghallgatva kell feltárni a problémákat, és megoldást találni rájuk. Az emberek „kollektív tudata” mindig bölcsebb az egyénekénél. Augusztus hónap folyamán húsz helyen, húsz időpontban tartottunk „utcafórumot”, hogy találkozhassunk a Törökbálintiakkal, a 8. számú választókerület lakosaival, meghallgathassuk véleményüket, problémáikat, elképzeléseiket.
Felejtsük el a lakótelepesítést!
Engem a szociális érzékenységem vitt közelebb a közélethez. Mindig érdekelt a körülöttem élő emberek sorsa, azoké különösen, akik valamilyen okból segítségre szorulnak. Azt vettem észre, hogy sokszor egy kis jó szándékkal is nagy eredményeket lehet elérni. A méltó életkörülmények biztosításáért azonban az ehhez forrásokkal is rendelkező önkormányzatok nagyon sokat tehetnek.
Sokan kérdezik tőlem, mit keresek Fidesz szimpatizánsként a Holnaposok között. Nekik szoktam elmesélni, hány hozzám hasonlóan gondolkodó barátom, ismerősöm van, akit annyira elszomorít a törökbálinti városvezetés politikája, hogy – más keresztény konzervatív alternatíva nem lévén – inkább el sem megy szavazni, mert ez a Fidesz itt nem az a Fidesz! Sajnos igazat kell adnom nekik. Hol vannak már azok az idők, amikor minden választás alkalmával tüntetőleg, büszkén, narancssárga tollal írtuk alá a névjegyzéket és húztuk az X-et a Fidesznek, vagy amikor kipirult arccal vittük Rockenbauer Zoli mellett a Fidesz zászlót a taxis blokád alatt a pesti utcákon és torunkban dobogó szívvel skandáltuk: “Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”
Szinte napra pontosan öt esztendővel ezelőtt, 2014 szeptemberében – az utolsó képviselő-testületi ülésen, melyet polgármesterként még én vezettem –, csúfos kudarcot vallottam egy szavazásnál. Előterjesztésem az Önkormányzat és a helyi civil szervezetek kapcsolatrendszeréről, a Civil Kerekasztal létrehozásáról szólt. A 12 fős Képviselő-testületből mindössze négyen támogatták, ketten szerényen tartózkodtak, hatan pedig határozottan ellene szavaztak. A téma nem volt előzmény nélküli. Akkor már több mint egy éve foglalkozott a kérdéssel az Önkormányzat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megoldáshoz, a jó döntéshez vezető út leginkább azért látszott rögösnek, mert regnáló képviselőink többsége nehezen, vagy egyáltalán nem értette meg – de az is lehet, hogy nagyon is értette –, mi a különbség a képviseleti és a részvételi demokrácia között.
Ennek az országnak a közéletét lehetőleg minél rövidebb időn belül új alapokra kell helyezni! Nem tudjuk elképzelni, hogy hazánkban hosszú ideig tartson egy olyan uralom, amelyben a legvastagabb bőr az arcbőr, és a legfőbb erény a gátlástalanság, amelyben ömlik az öntömjénező propaganda, miközben lassanként minden mozdítható eltűnik.