Nagykorúnak elfogadni végre
Egy tapasztalt polgármester véleménye
Szinte napra pontosan öt esztendővel ezelőtt, 2014 szeptemberében – az utolsó képviselő-testületi ülésen, melyet polgármesterként még én vezettem –, csúfos kudarcot vallottam egy szavazásnál. Előterjesztésem az Önkormányzat és a helyi civil szervezetek kapcsolatrendszeréről, a Civil Kerekasztal létrehozásáról szólt. A 12 fős Képviselő-testületből mindössze négyen támogatták, ketten szerényen tartózkodtak, hatan pedig határozottan ellene szavaztak. A téma nem volt előzmény nélküli. Akkor már több mint egy éve foglalkozott a kérdéssel az Önkormányzat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megoldáshoz, a jó döntéshez vezető út leginkább azért látszott rögösnek, mert regnáló képviselőink többsége nehezen, vagy egyáltalán nem értette meg – de az is lehet, hogy nagyon is értette –, mi a különbség a képviseleti és a részvételi demokrácia között.
Ennek az országnak a közéletét lehetőleg minél rövidebb időn belül új alapokra kell helyezni! Nem tudjuk elképzelni, hogy hazánkban hosszú ideig tartson egy olyan uralom, amelyben a legvastagabb bőr az arcbőr, és a legfőbb erény a gátlástalanság, amelyben ömlik az öntömjénező propaganda, miközben lassanként minden mozdítható eltűnik.
A Törökbálint Holnap Egyesület jó példája annak, hogy a helyi ügyeket az országos pártpolitika ellentétein túllépve, az itt élők összefogásával kell intézni. Ez az egyesület helyben élő lokálpatrióták csapata, akik a törökbálinti problémák megoldásába, az itteni ügyek intézésébe szívesen fektetnek energiát. A THE csapatában sok jobboldali, baloldali és magát középre helyező lokálpatrióta dolgozik. A közös hangot, a közös értéket a törökbálinti közügyek elsődlegessége adja számunkra.
A folyamatos és átgondolt fejlesztések csak a kiadások csökkentése (pl. a látványberuházások elhagyása) és a bevételek növelése
Sokan ismerik Goebbels és Sztálin jól bevált propagandamódszereit. Az egyik például: