Zsigmond Jánosné
Baloldaliként a Holnap csapatában
Engem a szociális érzékenységem vitt közelebb a közélethez. Mindig érdekelt a körülöttem élő emberek sorsa, azoké különösen, akik valamilyen okból segítségre szorulnak. Azt vettem észre, hogy sokszor egy kis jó szándékkal is nagy eredményeket lehet elérni. A méltó életkörülmények biztosításáért azonban az ehhez forrásokkal is rendelkező önkormányzatok nagyon sokat tehetnek.
Törökbálinton már régen szerettem volna egy csapathoz tartozni, amely számára az ember érték, nemcsak munkaerő és fogyasztó, 4-5 évente pedig választó. Így például szimpatikus volt számomra a helyi szocialisták közül Papp Béla, Gáldi György munkássága, tudása, személyisége.
Sokan kérdezik tőlem, mit keresek Fidesz szimpatizánsként a Holnaposok között. Nekik szoktam elmesélni, hány hozzám hasonlóan gondolkodó barátom, ismerősöm van, akit annyira elszomorít a törökbálinti városvezetés politikája, hogy – más keresztény konzervatív alternatíva nem lévén – inkább el sem megy szavazni, mert ez a Fidesz itt nem az a Fidesz! Sajnos igazat kell adnom nekik. Hol vannak már azok az idők, amikor minden választás alkalmával tüntetőleg, büszkén, narancssárga tollal írtuk alá a névjegyzéket és húztuk az X-et a Fidesznek, vagy amikor kipirult arccal vittük Rockenbauer Zoli mellett a Fidesz zászlót a taxis blokád alatt a pesti utcákon és torunkban dobogó szívvel skandáltuk: “Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”
Szinte napra pontosan öt esztendővel ezelőtt, 2014 szeptemberében – az utolsó képviselő-testületi ülésen, melyet polgármesterként még én vezettem –, csúfos kudarcot vallottam egy szavazásnál. Előterjesztésem az Önkormányzat és a helyi civil szervezetek kapcsolatrendszeréről, a Civil Kerekasztal létrehozásáról szólt. A 12 fős Képviselő-testületből mindössze négyen támogatták, ketten szerényen tartózkodtak, hatan pedig határozottan ellene szavaztak. A téma nem volt előzmény nélküli. Akkor már több mint egy éve foglalkozott a kérdéssel az Önkormányzat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megoldáshoz, a jó döntéshez vezető út leginkább azért látszott rögösnek, mert regnáló képviselőink többsége nehezen, vagy egyáltalán nem értette meg – de az is lehet, hogy nagyon is értette –, mi a különbség a képviseleti és a részvételi demokrácia között.
Ennek az országnak a közéletét lehetőleg minél rövidebb időn belül új alapokra kell helyezni! Nem tudjuk elképzelni, hogy hazánkban hosszú ideig tartson egy olyan uralom, amelyben a legvastagabb bőr az arcbőr, és a legfőbb erény a gátlástalanság, amelyben ömlik az öntömjénező propaganda, miközben lassanként minden mozdítható eltűnik.
A Törökbálint Holnap Egyesület jó példája annak, hogy a helyi ügyeket az országos pártpolitika ellentétein túllépve, az itt élők összefogásával kell intézni. Ez az egyesület helyben élő lokálpatrióták csapata, akik a törökbálinti problémák megoldásába, az itteni ügyek intézésébe szívesen fektetnek energiát. A THE csapatában sok jobboldali, baloldali és magát középre helyező lokálpatrióta dolgozik. A közös hangot, a közös értéket a törökbálinti közügyek elsődlegessége adja számunkra.
A folyamatos és átgondolt fejlesztések csak a kiadások csökkentése (pl. a látványberuházások elhagyása) és a bevételek növelése
Az önkormányzati lap júliusi számában „Felülvizsgálják a turistajelzéseket” címmel cikk jelent meg a turistajelek újrafestéséről, és arról, hogy „a zöld jelzést egy úgynevezett tereplépcső megépítésével vezetik rá a piros jelzésre, ezzel bekapcsolva azt a működő turistaút-hálózatba.” A cikk egyrészt önkormányzati fegyvertényként tünteti fel a turistaút-hálózat megújítását, másrészt néhány fontos információt nem említ. A turistajelzések megújítására a Magyar Természetjáró Szövetségnél a Kerekdomb Egyesület pályázott – furcsa, hogy a cikk erről hallgat. A pályázati megbízott jómagam voltam. Három egyesületi család segített a jelhálózat újrafestésében, összesen 8,8 km-nyi jelzést (piros sáv, zöld sáv, piros kereszt, piros négyzet, zöld háromszög) festettünk újra a nyár folyamán, és a szeptember 2-i határidőre sikerült elkészülnünk. Holló Zsuzsa főkertész segítségével többször is egyeztettünk az összekötő út ügyében a Pilisi Parkerdő munkatársaival, de a tereplépcső csak egyik, nem végleges javaslatként hangzott el.
Törökbálinton egészen 2010-ig semmi nem történt a kerékpáros közlekedés elősegítése érdekében, mindössze néhány kerékpártámaszt telepített a Kerekdomb Egyesület pályázati pénzből. Ekkor képviselőként elkezdtem határozottabban képviselni ezt a témát, aminek néhány eredménye született:
A Törökbálintiak többsége autóval vagy busszal utazik a főváros felé, jóval kisebb százalékuk közlekedik kerékpárral vagy vonattal. Városunkban alapvetően jó a buszhálózat, amely több átszállási lehetőséget is biztosít. Idén júliustól életbe lépett a közös viteldíjrendszer is, mely sok ember közlekedési szokását változtatta meg, nagymértékben javítva azt.